Hello Kedves Olvasóm!

Általában hosszabb bevezetőt írok egy-egy új bejegyzésemhez. Ma -mondjuk csak ezen írás keretein belül, de- szakítok ezzel a hagyománnyal. És tudod miért? Mert szeretném ha a lenti tartalomba ahogy én, úgy te is belegondolnál egy kicsit. Úgyhogy kösd be magad, dőlj hátra, de azért kapaszkodj meg erősen. Az időgép indul.

Húztam már egy ideje -pedig manapság soha nem szabad ilyet tenni-, de egy szép tavaszi reggelen végül elhatározásra jutottam: - felkeresem én mégis csak azt az orvost. Úgy döntöttem, hogy nem megyek gyalog! No nem csak azért, hogy a külső szemlélő is láthassa melyik 'kaszthoz' tartozom, hanem inkább azért, mert tartottam attól, hogy el sem jutok gyalog az orvoshoz. Hát igen. Mostanában már három kilométer nem kis távolság. Főleg nem egy kissé idősödő, épp legyengült egyednek. Így aztán az elhatározást tett követte és szóltam a hűséges szolgálómnak, hogy szerszámozza fel a lovamat. Jut eszembe idősödő: - egy hete töltöttem be a negyvenhatot. Lejjebb kifejtem ezt bővebben is.

Mikorra a ló elkészült, én is. Nagy nehezen megmosakodtam (erősen fájtak az ízületeim), ettem egy keveset. Felvettem a legszebb öltönyömet és a fegyverek között válogattam éppen, amikor belépett Béla a szolgáló (egykori állatorvos), hogy elkészült az öreg gebémmel. Megetette, megitatta, adott neki egy komplex vitamininjekciót, hogy valahogy kibírja azt a hat kilométert, meg az esetleges várakozást, majd beadott nekem is egy pontosan ugyanolyat: - mondván, hogy én se essek le a lóról az orvosig meg vissza. Útra keltem hát, merészen kilovagolva a jól védhető, vastagfalú Nádor utcai házam kazánlemezekkel és kifelé húsz centiméteres acéltüskékkel, valamint szögesdróttal random megerősített acélkapuján át az utcára. A Kossuth tér felé vettem az irányt. A szolga, a 'MUNKÁSOK' és az őrök a házban maradtak a családom védelmében.

Az injekció hamar hatott. Peckesen ültem meg a szebb napokat látott lovamat, aki szemmel láthatóan szintén jobban volt, mint reggel. Megtáltosodott, ha szabad ezzel a szóviccel élnem. Kívülről tehát úgy tűntem, mint egy gazdag és makkegészséges, új pest-megyei KÖZÉPOSZTÁLYBELI, aki félelem nélkül, épp csak kilovagolt. Erre a képre erősített rá a térd-és könyékvédő, a combtokban viselt Glock, a taktikai övre fűzött tartalék tárak és kés, a terepszínű golyó-és repeszálló mellényem, a matt fekete kevlársisakom és védőszemüvegem ugyanúgy, mint az a csőre töltött AK-47, melyet magam elé téve, folyamatosan annak elsütőbillentyűjén tartottam a mutatóujjam. Gyorsan megjegyzem, lóháton és így felfegyverkezve a majd minden tetőn egész nap ott heverésző mesterlövészek sem lőttek rám. A KÖZÉPOSZTÁLY adófizető tagjára tilos volt lőni sőt, reménykedtem, hogy legalább ketten célba vesznek és/vagy a személyemet őrizendő, pásztázzak a környezetemet.

Bár lázasan és kissé legyengülve nehezemre esett, mégis végig roppantul odafigyeltem és a lovat is az úttest közepén hajtva jutottam ki a hatvanöt évvel ezelőtt lerombolt Parlament romjai elé. Legtöbbször az egyes villamos sínjein próbáltam kellő távolságot tartani a gaztól, bokroktól felvert, fákkal sűrűn benőtt egykor volt járdáktól és a tér kusza dzsungellé változott parkjától, nehogy valamilyen attrociátás érjen, ám szerencsére az utam eseménytelenül telt. Még a kihalt, fákkal benőtt Földművelésügyi Minisztérium árkádjai alól sem dobtak köveket, vagy Molotov-koktélt felém. Pedig azt még vártam is.  

A csak a tavaszra jellemző, valószínűtlenül kék égbolton ragyogó nap is a segítségemre lehetett, na meg talán az is, hogy a látogatásomat előre leegyeztettem e-mail-ben a dokival, aki mindig két hónapra előre és percre pontosan tudta, mikor és hol dobnak le segélykonténereket Buda-megye gazdag és képmutató lakosai. Ma a Nyugati téren, a pályaudvar helyén volt a soros ledobási körzet és az orvos ilyenkor szívesebben rendelt, hiszen ezeken a napokon megnövekedett az esélye annak, hogy a betegei élve odaérnek a rendelőjébe. Mondjuk a hely közelsége miatt a segélyszállítmány érkezésére, a szórványosan leadott rövid sorozatlövésekből is rájöhettem volna, mellyel manapság az egykor volt Rendőrség szerepkörében tetszelgő Magyar Gárda 'katonái' (rohadt, hullarabló gazemberek) próbálták kordában tartani, a hatalmas teherszállító drón által ledobott konténert épp puszta körömmel szétszaggatni készülő NINCSTELENEK tömegét. Ilyenkor, ha egy-két golyó eltéved, az nekem csak jó. De erről majd később.

Megszokott effektus volt. Mármint a lövések zaja, a fegyverropogás. Például az előbb említett lövészek egyik fő feladata a közbiztonság fenntartásán és a járványok megakadályozásán kívül, a népességszaporulat kordában tartása is volt. Engedéllyel rendelkeztek minden általuk észlelt bűncselekmény (rablás, kifosztás, betörés, kábítószerrel visszaélés, erőszakos közösülés, tüntetés észlelése) esetén a cselekmény megakadályozására ugyanúgy, mint bizonyos számú, szemmel láthatóan idősnek, betegnek -esetleg mindkettőnek- tűnő NINCSTELEN kilövésére. Csak a gyermekkorú célpontokat kellett előre egyeztetni a Buda megyében elhelyezkedő parancsnoksággal. Ezzel is fenntartva a kényes egyensúlyt, az ötven éve fallal körbevett, ezért meghatározott méretű területen elhelyezkedő élőhelyen, a Budapesti Köztársaság területén.

Talán mindezek együttes hatására, de ezen a 'szép' délelőttön egy lélek sem járt az útvonalamon, legalább is élőkkel nem találkoztam, (hulla az akadt bőséggel, de azokat meg estig a MUNKÁSOK úgy is eltakarítják), így kényelmesen és biztonságosan jutottam el a doktorig, aki egy Markó úti épület Honvéd tér felőli oldalán -stílusosan- a valamikori OMSZ központ közelében lakott és ott is rendelt. Micsoda szerencse: - a lábát ki sem kell tennie otthonról ahhoz, hogy dolgozzon. Mondjuk a Honvéd tér helyén kialakult sűrű erdő még nappal sem volt túlságosan biztonságos.

Csak kevesek rendelkeztek a megyében árammal és internethasználatot -főleg korlátlant- kizárólag olyan kiváltságosoknak engedélyeztek, mint a doki, vagy én. Az ORVOS számára nyilván elengedhetetlen volt az elérhetőségnek ez a fajtája, így kommunikált a buda megyei kollégáival, a betegei egy részével, így rendelt gyógyszert, kötszert, fertőtlenítőket és orvosi eszközöket is, melyeket neki, Új Pest megye egyetlen ORVOSÁNAK azután a már említett Magyar Gárda szállított ki, páncélozott járműveken Buda megyéből, és ők látták el a doki fegyveres őrzését is.

A tömegközlekedés harminchat, az autók -némi katonai felhasználástól eltekintve- üzemanyag híján húsz, a mobiltelefonok a kormány döntése szerint már negyvenkét éve nem működtek. Ahogy TV műsor sem volt már jó ötven éve. A kiváltságosok televízióin két internetes csatorna volt fogható. Az egyik a kormány által üzemeltetett BUDATELEVÍZIÓ-1, a másik pedig egy, az ország pesti részén rekedt, általános iskolás korú gyermekek számára fenntartott interaktív távoktatási csatorna. Ők így jártak elemi-és középiskolába -egyetemre meg már személyesen, a Buda megyében található Óbudai Egyetemre, bentlakással-. Egy ideig még szórták a NINCSTELENEKNEK az M1 és a TV2 adásait. Miután azonban a legtöbb pesti kerületben megszűnt az áramszolgáltatás, okafogyottá vált a csatornák fenntartása, így a kormány nem nagyon erőlködött tovább a GÁZA-szerű pesti gettó, azaz Új Pest megye többnyire beteg, mentálisan gyenge és analfabéta lakóinak ideológiai oktatása terén. Anno a TV-k kikapcsolásakor az akkori miniszterelnök állítólag azt mondta, hogy így is négymillió-ötszázezren lakunk a Budapesti Köztársaságban (túlnyomó részt Új Pest megyében), már csak az hiányzik, hogy ennek a kritikus tömegnek megjöjjön az esze. Huhh......... kicsit elgondolkodtam. Bocs.

A doktor -aki amúgy régi jó barátom- meghallgatott, megvizsgált, majd ott helyben ki is húzta az egyik hátsó (már nagyon beteg) fogamat mondván, egy gyulladási gócot szüntet meg ezzel és napokon belül jobban leszek a felírt és ott helyben ki is váltott (arannyal kifizetett) gyógyszerek, szteroidok beszedése, az előírt antibiotikumos kezelés után. Hozzátette, hogy negyvenhat évesen tulajdonképpen aggastyánnak számítok a megyében, mivel tíz-tizenkét évvel éltem már így is túl egy átlagos új pest megyei lakost.

Kérdeztem tőle, hogy ez miért van így, mire azt válaszolta, hogy valószínűleg van benne némi genetika, de főleg a naponta elvégzett tisztálkodásnak és úgy általában a személyes higiéniának, a testmozgásnak, a rostok és a tisztított víz fogyasztásának, valamint a szintén rendszeres orvosi ellátásnak köszönhetem azt, hogy ennyi idősen még ilyen jó állapotban vagyok. (Mondjuk az orvos meg ötven év körüli volt és csak egy kicsit tűnt többnek, mint hetven. Legalább is aszerint, ahogy én el tudtam képzelni egy hetven éves embert.)

Az ellátás után azt javasolta, hogy ne kapkodjak, mert a foghúzás tud kellemetlen meglepetéseket okozni az általa beadott széles spektrumú antibiotikummal együtt különösen és a viharvert lovamnak sem árt a pihenés.  Így aztán felfektetett a vizsgálóasztalra, közben kiszaladt, hogy adjon a lónak is egy szteroid injekciót és beszélgettünk. Minden alkalommal így tettünk, amikor felkerestem őt, ezért aznap már nem is fogadott több beteget. És nem ez volt az egyetlen ilyen szokásunk, hanem az is, hogy a beszélgetéseink során a lehető legrövidebb időn belül, szinte kivétel nélkül a politikára, és ezzel együtt a Budapesti Köztársaság  történelmére terelődött a szó.

Tudtuk, hogy lehallgatják az orvosi rendelőt, de igazából nem foglalkoztunk vele, mert mind a ketten nélkülözhetetlen munkát végeztünk, így senki nem gondolkozott -fogalmazzunk így- személycserékben Új Pest megye területén. Nagyon senkinek nem akaródzott a pusztulás földjén élni a buda megyei KÖZÉPOSZTÁLYBELIEK, vagy ORVOSOK közül, ezért hagyták hadd pofázzunk, amíg a munkánkat elvégezzük rendesen.

Én e beszélgetések során mindig a kemény vonalat vittem, a doktor megengedőbb volt a történelmi tények értékelésekor. Rengeteget olvastunk mindketten az eseményekről, de egyikünk sem élt még abban az időszakban, amikor a dolgok rosszra fordultak. Ennek ellenére határozott véleménnyel bírtunk mindketten és sokat vitatkoztunk, mert gyarló módon állandóan felvettük a "...mi lett volna, ha..." vonalat. Egyben mégis egyetértettünk: - a hatvanöt évvel korábban, vagyis 2018. tavaszán, az akkori Magyarország területén lezajlott és ma, 2083-ban a Buda megyében élő ideológusok, megmondó-és pártemberek, illetve a kormány hivatalos véleménye szerint is puccskísérletnek minősített eseményeket mi inkább forradalomnak neveztük a beszélgetéseink során.

Már az elemiben tanultuk, hogy a leghevesebb harcok az említett ország akkori fővárosában, az akkor még egy közigazgatási egységként és városként létező Budapest nevű helyen zajlottak. A hadsereg és a rendőrség sajnos csak néhány nappal a zavargások kezdete után állt át a nép oldalára, így ez idő alatt több mint tízezren vesztették az életüket. Mindkét oldalon. Ekkor pusztul el az Országgyűlés épülete és rengeteg pesti utca vált semmivé. A most is létező Európai Unió (és az oroszokon kívül az egész világ) jegyzékben szólította fel a regnáló hatalom miniszterelnökét a harc, a vérontás azonnali beszüntetésére, ám a kormányfő ezt sajátosan értelmezte és -a magyar történelemben nem első magyar vezetőként-, a fegyveres szervek fegyverletételének napján az oroszokhoz fordult segítéségért. Nem foglalkozott az ország NATO tagságával, nem foglalkozott azzal, hogy akkor Magyarország az EU tagja is volt, ahogy azzal sem, hogy a hatóságok és a hadsereg egyöntetű átállása után Orbán Viktor már nem képviselhette legitim módon az országot.

Persze mondanom sem kell, hogy a hatvanöt évvel ezelőtti orosz elnöknek sem kellett több. Segítséget kértetek? Hát jó - mondta, majd a magyar miniszterelnök üzenetét a világ előtt lobogtatva egy csapásra több legyet is elintézett. Másfél hét alatt megszállta Ukrajnát, lengyel területen keresztül -pont mint a Krím félsziget esetén- jelzés nélküli szárazföldi erőkkel és nehézfegyverek használatával egyetlen nap alatt térdre kényszerítette, majd annektálta Szlovákiát, így hatalmas frontot nyitva, szlovák és ukrán területről indított, irányított rakéta és tüzérségi tűzzel előkészített támadást hajtott végre Magyarország katonai, ipari, és a lakosság ellátása szempontjából létfontosságú infrastrukturális célpontjai, erőművek, vasúti csomópontok, televíziós átjátszó állomások ellen.

Hat hosszú perc alatt megszűnt Magyarország működni, és ugyanakkor megszűnt a védelmi képessége is, mert a szárazföldi erők 'munkálkodásával' egy időben kibontakozó légitámadás a földre szögezte a magyar légierőt, és a levegőben lévő gépeket nemes egyszerűséggel, felszólítás, vagy bármilyen körítés nélkül leszedte. A Parlamentbe csapódó egyik állig felfegyverzett magyar JAS39 GRIPEN tette a földdel egyenlővé az évszázadok óta álló épületet, a gép roncsai ma is láthatóak, bátrabb Buda megyei történészek, és régészek -erős fegyveres kísérettel- időnként kutatják is a romokat. 

A NATO és az EU szokásos tökölődése lehetővé tette az oroszok számára az ország három nap alatt történő megszállását és bár a NATO köteles lett volna beavatkozni (jelentős erőket gyűjtöttek össze az osztrák, a szlovén, a horvát és a román határon), de nem tette azonnal, mert nem, vagy csak nehezen tudták megítélni a  magyar miniszterelnök legitimitását és értelmezni a segítségkérését. A helyzet így gyorsan eszkalálódott, mégsem tört ki a Harmadik Világháború, mert az oroszok Budapest köré gyűrűt vonva az ország nyugati területeiről szinte azonnal kivonultak, átadva helyüket a NATO katonáinak, akik megszállták a teljes Dunántúlt -mutatva, hogy mégiscsak tettek valamit- és Budaörs vonalában néztek egymással farkasszemet.

A több már csakugyan történelem. A magatehetetlen kormány 2018-ban már rég Budán székelt, melyet a harcok komolyan nem érintettek és a pesti ellenállás is megtört rövid idő alatt. Az orosz hadsereg a magyar katonákból és rendőrökből álló ellenállási gócokat szisztematikusan, házról házra járva hetek alatt felszámolta, majd kivonult az ekkor már romos Pestről, hogy az ország keleti részében megkezdje kiépíteni az orosz közigazgatást, melynek  területét és a volt Szlovák Köztársaságot, az orosz kormánnyal kollaboráló új, oroszbarát ukrán vezetésnek kedvezve képmutatóan Ukrajnának nevezett el, valamint ezekkel egy időben hat méter magas acélból és betonból létrehozott fala kezdett építeni az M0 körgyűrű nyomvonalán. (Jó ötlet, alapozni már nem kellett.)

Mi a dokival pedig folyton azon vitatkoztunk, hogy a korabeli magyar kormánynak mit kellett volna tennie ebben a helyzetben. Az én meglátásom szerint az a kormány már nem volt felhatalmazva semmire, és csak a kormány-és párttagok pénzét mentette a későbbi Buda megyébe, illetve a miniszterelnök görcsös hatalomvágya miatt alakult ki ez az egész. Az orvosom meg folyton azzal vágott vissza, hogy az akkori kormány nélkül már a Budapesti Köztársaság sem létezne, mely jól-rosszul, de otthont ad a maradék magyarságnak. Erre én mindig meg szoktam kérdezni, hogy szerinte élet-e ez, amire a jó doktor többnyire cinikusan megjegyzi, hogy az én viszonylagos jólétemet is ennek köszönhetem.

Ja! Tényleg nem is mondtam, hogy mivel foglalkozom! A MUNKÁSOK, a munkásaim feladata, hogy a lövészek, a gárda által a közbiztonság és az egyensúly fenntartása érdekében végzett 'áldásos tevékenységük', valamint az Új Pest megyében tevékenykedő bandák leszámolásos cselekményei, vagy a felszámolásukra tett kísérletek folyamán keletkezett halottakat eltakarítsák. Ez a munkám. Ami önmagában még semmilyen jövedelmet nem eredményez, leszámítva a cégemnek juttatott havi egy privát, gyógyszereket, tartós élelmiszereket, magvakat, ruhákat, aranylemezeket, stb.... tartalmazó konténert. Ami ennél fontosabb, és ami a valódi bevételeket és a kiváltságokat megteremti, az az hogy a -többnyire fejlövéssel- kivégzettek hullákból, a megye egyetlen orvosának hathatós közreműködésével kinyert egészséges szervek a lehető leghamarabb eljussanak Buda megye iszonyatosan fényűző módon élő kereskedőihez, hogy azok a Budapesti Köztársaság egyetlen exportcikkeként tömegesen értékesítsék azokat elsősorban orosz, illetve EU-s partnereik számára. Mondjuk szaruhártyából nagyon nehéz teljesíteni a kormány terveit. (Azok a kibaszott fejlövések.) Persze van egy kis mellékes is, mert a maradék meg gyógyszer és állati takarmány alapanyag. 

No kedves Olvasóm! Szép új világ mi? Most, hogy láttad ezt a lehetőséget is, pattanj vissza az időgépedbe és sürgősen üsd be a mai nap dátumát és idejét (el ne vétsd). Persze mondhatod, hogy ez túlságosan apokaliptikus, meg azt is, hogy ez legfeljebb egy párhuzamos világban lehetséges, vagy azt, hogy  ez sci-fi. Nem. Nem az. Ez a te egyik lehetséges jövőd is. (köszönet a fotókért az Alternative Budapestnek)