Hello Kedves Olvasóm!
Új tanév kezdődött és ezzel a most hétéves kisfiam számára egy vadonatúj élet is egyben, de most nem erről szeretnék megemlékezni. Sokkal inkább arról, hogy mit is rejt egy hétves gyermek elméje. Egy facebook posztomban foglaltam össze mindezt nemrég és szeretném, ha ez az írás itt is megjelenne. Előre csak annyit, hogy hihetetlen, csodálatos és fantasztikus is egyben ez az apró agyacska.
A NAPOKBAN KEZDŐDÖTT a hétéves kisfiam számára egy teljesen új életforma, iskolás lett. Így - bár autodidakta módon olvasni már régen tud és az angol nyelvvel is baráti viszonyt ápol - arról nem rendelkeztem konkrétabb információkkal, hogy áll a számokhoz, vagy inkább a logikához.
Történt, hogy tegnap este egy fantasztikus kérdéssel fordult hozzám, miszerint ha egymillióan élünk egy helyen, akkor én (az édesapja), vajon hányadik vagyok a sorban?
Nos, mivel egy ilyen kérdésre nincs egzakt és/vagy egyszerű válasz, megpróbáltam kifejtős választ adni rá:
A tenyeremet felfelé fordítottam, arra rajzoltam a képzeletbeli kört és arra kértem a kisfiamat, hogy képzelje azt, hogy az Magyarország, ahol mi magyarok mindannyian élünk, nagyjából tízmillióan.
Ezután néhány mondatban kifejtettem neki mindazt, amit egy hétévesnek a népszámlálásról tudni kell, valahogy úgy, hogy ismétlődő időközönként megszámolnak bennünket és így állapítják meg, hogy (majdnem) pontosan mennyien is vagyunk ......... a népszámlálás idején.
Aztán azzal folytattam, miközben a mutatóujjamat a képzeletbeli körre helyezve, azt, mint egy csúszkát ide-oda tologattam, hogy ez nem egy állandó szám, az mindig változik (így az én helyem, vagy 'sorszámom' is a sorban), hiszen........
.........." hiszen minden pillanatban meghal valaki és valaki megszületik " - VETTE ÁT EKKOR A SZÓT A KISFIAM!
Szóval nemhogy a pillanat tört része alatt értette meg, hogy miért nincs konkrét válasz a kérdésére, de annak okát is megjelölte, egyetlen egyszerű mondatba foglalva! Én meg rajzolgatok itt a tenyerembe, mint egy hülye.
De, mielőtt azt hinnéd, hogy a jelen írás kizárólag a kisfiam fényezését szolgálja (elárulom: - hát persze, hogy azt is), a zsenialitásán túl van itt még valami. Egy másik fantasztikus kérdés:
TE TÉNYLEG AZT HISZED, HOGY JÓL ISMERED A GYERMEKEDET? Merthogy' egészen tegnapig ezt hittem én is. Remélem segíthettem, köszönöm, hogy olvastál, és további, nagyon kellemes napot kívánok neked!
(kép forrása: google)
