Hello kedves olvasóm!
Ha csak kicsit is nyomon követted a tegnapi nap eseményeit, ahogyan a tökéletesen politikamentes feleségem, úgy te is megállapíthattad, hogy Nemzeti Ünnepünk egy mocskos gyalázat volt tegnap. Jó, persze ez valószínűleg betudható többek között annak is, hogy nagyjából három hét múlva új Országgyűlést választunk -és hát kampány van- ez azonban nem menti fel a politikusokat. A szememben legalább is nem.
Egy mocskos gyalázat volt, mert nem akadt egyetlen olyan -az ünnep okán- életre hívott politikai nagygyűlés sem, ahol ne érintőlegesen beszéltek volna csupán az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc hőseiről és tettekiről. Ugyanakkor mindegyikről elmondható, hogy -ahogy már egy ideje és ez az igazi szégyenünk- úgy most is szinte csak és kizárólag a közelgő választásokon a saját pozíciót erősítendő beszédek hangzottak el azzal a kivétellel, hogy most az ellenzéki pártok azért megszólították egymást, a kormány feje pedig annyira elragadtatta magát, hogy beszédében nemcsak korteskedett -amit talán hellyel közzel még el is fogadok-, de -a Fidesz-KDNP-től eddig megszokott kommunikációs panelek elpufogtatásán túl- nyíltan meg is fenyegette a másként gondolkodókat. Az ország másik, jelentősen nagyobbik felét.
Miniszterelnök úr! Emberek! Önöknek, nektek tényleg csak erről szólt ez az ünnep? Szégyenek vagytok! E tekintetben szégyenek vagytok, az ország szégyenei! Fideszestül, mindenestül!
Bizonyára ez is lehet az oka, hogy több helyütt már ma hajnalban is, a beszélgetések nem az ünnep emelkedett hangulatáról, vagy arról szóltak, hogy milyen szép is az, amikor a nemzet egyként mozdul meg egy-egy ilyen eseményen (a politikamentes asszonykám konkrétan pontosan ezt hiányolta elég mérgesen és igaza volt), félretéve az acsarkodást és az ünnepben kizárólag egy nemzetként, magyarként együtt gondolkodva részt venni, hanem arról, hogy azokat, akiknek mindez köszönhető, hogyan lehetne eltakarítani végre a MAGYAR történelem színpadáról.
Egy ilyen, az egyik zárt facebook csoportban, hajnalban indult és még most is zajló 'beszélgetés' részleteit szeretném most eléd tárni, az érintettek engedélyével, TERMÉSZETESEN NEVEK NÉLKÜL (szomorú, hogy ez természetes), egyfajta dialógusként, vagy legalább is akként szerkesztve. Különösebb kommentár nélkül. Íme:
