Hello Kedves Olvasóm!

 Történ ez-az az elmúlt időszakban. Köztük az egyik legfontosabb, hogy a "...nem hagyunk senkit az út szélén..", választási ígérettel (IS) kampányoló kormánypártok sem képesek csodát tenni sőt, úgy tűnik atekintetben igaz lehet az idézett kampányszlogen, hogy valóban nem hagynak senkit az út szélén, ugyanis minden szívfájdalom nélkül rugdossák simán az árokba a nyomorultakat.

 Ám e mai posztnak nem is az ok, hanem az egyik okozat lesz a témája, mivel magam is sokszor olvasom a kilakoltatási esetekkel kapcsolatos facebook posztok kommentszekciójában, hős fotelforradalmárok 'tollából', hogy mekkora állat már a rendőr!, hogy kialkoltat.

 Pedig nem, a rendőr senkit sem lakoltat ki! És bár sokszor és sok helyütt leírtam már ezt, még egyszer sem sikerült olyan jól összefoglalnom, mint a LEMIL blognak, melyet a tiboru nevű szerző jegyez, BŰNBAK RENDŐRÖK címen, s melyet szerkesztve, de változtatások nélkül szeretnék ma közölni, íme: ( forrás: www.lemil.blog.hu )  

".... Az utóbbi idők szomorú belföldi slágertémája a kilakoltatások ügye. A Lemilblog - a lehetőségekhez képest - igyekszik távoltartani magát az általános belpolitikai fejlemények kommentálásától, s azon vagyunk, hogy csak a rendvédelemmel, katonai témákkal, biztonságpolitikával és hasonlókkal fárasszuk a nagyérdeműt. Nem vagyunk sem szociológusok, sem jogvédő szakemberek, s a szociális ügyeket sem feltétlenül szoktuk a virtuális zászlónkra tűzni. Mindez persze nem feltétlenül azt jelenti, hogy érzéketlenek lennénk a társadalmi problémákra, simán csak igyekszünk megmaradni a kaptafánál.

A kilakoltatásokkal sem akartunk foglalkozni, de egyre-másra kapjuk az olyan visszajelzéseket (személyesen, emailekben, a FB-oldalunkon, az általunk adminisztrált zárt csoportokban, stb.), amelyek mind egy irányba mutatnak: roppant bátor és dühös polgártársaink egyre nagyobb számban a kilakoltatások biztosításához kivezényelt rendőröket cseszegetik, lepribékezik és megköpködik őket, az egyenruhásokon kitöltve jogos (vagy jogosnak vélt) haragjukat. A mai vitaposzt (illetve hát ennek szerzője) azt a nagyívű célt tűzte ki maga elé, hogy egy kis tiszta vizet öntsön a pohárba, legalábbis ami a rendőrök szerepét illeti ebben a cirkuszban. És nem, nem akarjuk itt megoldani a lakhatási válságot. Nem is tudnánk, de nem is a mi feladatunk.

Legelőször is tisztázzuk, hogy a rendőr kurvára nem jókedvében vesz részt az ilyen rendezvényeken. Kovács őrmester általában nem önként jelentkezik arra, hogy a hatvan éves özvegy Kissnét és szegényes motyóját kipakolja a 20 négyzetméteres kőbányai szükséglakásból, vagy hogy a teljes, nyolcgyerekes Kolompár családot elzavarják a nyócker egyik, komfort nélküli pincéjéből. Szabó főtörzs sem azért megy oda, mert velejéig gonosz lenne és csak akkor tudná kielégítően teljesíteni odahaza házastársi kötelességét, ha azelőtt embereket ráncigált ki a szemerkélő esőbe és láncba összekapaszkodott jogvédő aktivistákat lökdösött arrébb egy-egy ingatlan bejáratától.

"Hihetetlenül nehéz ezt a mindennapi utálatot feldolgozni. 25 éve vagyok rendőr, de még mindig nem tudom leszarni ezt. Szégyen, hogy a kilakoltatásokkal kapcsolatban is minket tekintenek benne ellenségnek. A folyamatos gyalázkodások, ez nagyon-nagyon sok..."

Kovács őrmester és Szabó főtörzs annak a kibaszott esküjüknek tesznek eleget, amit a törvények betartatására tettek. Igen, ők egy állami erőszakszervezet tagjai (az úgynevezett állami erőszakmonopólium megtestesítői), hivatalos eljárásukban az államot képviselik, s mindaddig, amíg egy tetves jogszabály azt írja elő, hogy a jogszerű bírósági vagy önkormányzati határozatnak érvényt kell szerezzenek, addig lehet bármi a véleményük, a parancsot végre kell hajtaniuk. Ellenkező esetben gáz van, tessenek fellapozni a bétékát a katonai bűncselekmények fejezetnél, különös tekintettel a parancs iránti engedetlenség, szolgálati feladat alóli kibúvás, bujtogatás és hasonló, igéző elnevezésű paragrafusokra. A rendőr ilyen tekintetben katonának minősül, a feladatvégrehajtással szembeni (aktív vagy passzív) fellépésének nem olyan következményei vannak ám, mint amikor a pék megmakacsolja magát és kijelenti, hogy nem süt több kenyeret. Ha a targoncás hirtelen nem targoncázik (vagy minek hívják), vagy ha a tanár az órán nem tanít, hanem mondjuk keresztrejtvényt fejt, a legrosszabb esetben hétfőn már nem kell bemennie dolgozni. Ezzel szemben ha a rendőr azt mondja a parancsnokának, hogy köszi százados úr, de ezt nem csinálom, akkor bizony annak börtönszaga van.

 Persze lehet azt mondani, hogy rendőrnek menni nem kötelező. Ez így önmagában igaz, de azért megnézném én azokat a fotelforradalmárokat, akik azzal verik a mellüket, hogy ők az első ilyen esetnél beadnák a felmondásukat, mondjuk 5-8-15 év szolgálat után, miközben otthon ordít a két gyerek, jönnek azok a kurva sárga csekkek, ráadásul szereted is a szakmát, mert teszem azt világéletedben zsaru akartál lenni és nem - mondjuk - Győzike, kőműves vagy alanyi költő. Amúgy megnyugtatásul (?) közlöm, hogy vannak, akik tényleg felmondanak, mert nem bírják a folyamatos baszogatást és azt, hogy ők a placcra kitett, látható és megérinthető bűnbakok, akiken a közfelháborodás lecsapódik.

"A múltkor előfordult, hogy ott állt vagy tíz civil a kilakoltatásnál az utcán, akik folyamatosan kiabálták nekünk, hogy "pribékek, pribékek!", majd vezényszóra (esküszöm, valaki a háttérből kiáltotta, hogy "Most!") leköptek bennünket."

Félreértés ne legyen: az állami erőszakkal végrehajtott embertelen hajléktalangyártást én is elítélem, pláne úgy, hogy a kilakoltatásokkal párhuzamosan a "közterületen történő életvitelszerű tartózkodást" is büntetni rendelik mostanában. És ennek a jogszabálynak a végrehajtása is a rendőrök feladata, csak mondom. Csak azt nem szeretem látni, hallani és olvasni, hogy a fő bűnös az a szerencsétlen rendőr, aki ott áll a gyűlölethullámok közepén és még egy egészségeset nem is kurvaanyázhat, mert azt sem szabad neki. Arról meg végképp ne is beszéljünk, hogy ahelyett, hogy járőrözne a no go zónákban, hogy baleseti helyszínt biztosítana, hogy betörésnél őrizné a felfeszített ajtajú lakást, hogy a duhaj részegeket fékezné meg egy-egy szombat éjszakai kocsmázás vagy egy Fradi-Újpest után, vagyis ahelyett, hogy igazi rendőri munkát végezne, ott szobrozik egy kilakoltatásnál. Tényleg van, aki szerint ezek a srácok erről álmodoztak a pályaválasztási időszakban, 18 évesen? Vagy legközelebb majd a lakatost is leköpködik, akit zárat cserélni hívtak ki a kilakoltatásokhoz? Esetleg a villanyóraleolvasót, mert megállapítja, hogy valaki egy éve nem fizetett áramdíjat? Kapjunk már a busa fejünkhöz, emberek!

 Röviden: ne a rendőröket tessenek basztatni, ha egy jogszabály nem tetszik. Ők a végrehajtó hatalmi ághoz tartoznak (ajánlott guglikeresés: a hatalmi ágak szétválasztása, esetleg Montesquieu). Ha egy jogi norma nem frankó, tessék a törvényhozáshoz fordulni (segítek: Budapest, V. kerület, Kossuth Lajos tér 1-3), esetleg elolvasni a pártprogramokat, majd gondolkozva és mérlegelve szavazni. Addig is létezik a bejelentett tüntetés intézménye, tessék kimenni kétmillióan az utcára és békésen tiltakozni, azt szabad. Csak ugye mennyivel kényelmesebb a karosszékből megmondani a tutit.

"Gyomorgörcsöm van minden ilyen esetben, pedig 10 éve szolgálok. Vannak fiatalok, akik nehezebben bírják, a múltkor az egyik srác utólag be is vallotta, hogy már ott volt, hogy előveszi a szolgálati fegyverét és a levegőbe lő, annyira tele volt a töke az "ávósok, barbárok, gecik, vadállatok" típusú bekiabálásokkal."

De a kisrendőrök szopatását abba lehet hagyni. A csúcsvezetőik szervilizmusáért, a tábornoki kar nyelvcsapásaiért, a politika és a politikusok seggének feltétel nélküli fényesre nyalásáért nem ők a felelősek.

A véleményed elmondhatod a kommentek között. Mondanom sem kell: civilizált hangnemben. A bunkókat, gyalázkodókat, trollokat, gyűlölködőket és balhévadászokat moderálni fogjuk, bármelyik oldalról érkeznének is, a többiek nyugodtan érvelhetnek szívük, meggyőződésük és ízlésük szerint.