Hello kedves olvasóm!

Ha most azt hiszed, hogy képes voltam az év utolsó (munka)napján előállni egy közgazdasági ihletettségű poszttal, vagy ha most azt gondolod, hogy én most, azaz december 30-án azzal próbálkoztam, hogy valami száraz, szájbarágósan előadott, rém unalmasan okoskódó pénzügyi marhasággal traktáljalak, hát nagyot fogsz tévedni.

Ugyanis ez a mai bejegyzés nem -illetve ez sem- taglal semmi mást, mint ami amúgy az év nagyobb részében egyébként is jellemző rám, vagyis az alapon meglévő balfaszságom legújabb sztoriját. Íme:

Mint ahogy azt már esetleg tudod is, amikor épp nem blogot írok, akkor -mint mindenki más- én is többnyire a családom eltartásával foglalatoskodom. Többek közt. Ez konkrétan általában munkát jelent, melyet -már sok éve- egy vidéki kisváros benzinkútján prezentálok, több-kevesebb sikerrel. 

'Nagyon is felelős beosztású személyként' a feladataim közé tartozik a kúton keletkezett készpénz kezelése is. Na én azt oszt' kezeltem is ám rendesen.

Előre szólok mindazoknak, akik amúgy most egy benzinkút kirablásán kezdték el törni a fejüket, hogy ne tegyék, miután minden ilyen kereskedelmi egységben előkelő helyet foglal el a pénz, mint fontos biztonsági kérdés, vagyis: - soha nincs olyan értékelhető mennyiségű készpénz a benzinkutak shopjában, amiért már esetleg édemes lenne nyolc-tíz év börtönt, vagy ahogy a feleségem mondaná: -birtike-börtikét, vagy ne adj isten néhány lőtt sebet bevállalni így szilveszter előtt, és hát nyilván nem fogom most itt a részleteket is elmesélni nekik.

Na de a lényeg nem is ez, hanem hogy főleg biztonsági okokból, rendszertelen időközönként és összegekben alkalmazzák a kutak az úgynevezett 'ledobás' módszerét, melyet egész egyszerűen úgy kell elképzelni, hogy egy-egy nagyobb összegű készpénz csomagot bedobnak egy olyan páncélszekrénybe amit a kutasok -kulcsok híján, vagy mert időzáras a téma, vagy mert nem sok közük van hozzá, vagy mit tudom én miért-, de nemigen tudnak kinyitni.

Nincs is ezzel az egésszel semmi gond akkor, ha nincs a kúton egércsapda. (Most biztosan fingod sincs, hogy hogy jön ez ide, de mindjárt elmagyarázom.)

Történt a napokban, hogy épp egy ilyen ledobáshoz készülődtem. A sok lóvé összefog, összekészít, megszámol, összefűz, habala, habala........ Megyek a full szuperszekrényhez, mellette polc. Kézmagasságban tök üres, csak egy sárga kartonlap virít a polc közepén.

Miután a nyílás, melyen át be kell dobni a pénzt, eléggé szűk (értelemszerűen), így mind a két kezére szüksége van az ember benzinkutas fiának ahhoz, hogy begyűrje a bankókat. Volt is nálam mindenféle címletű szir-szar, ezért az egyik köteget, történetesen ötven darab ezer forintos értékkel 'felcímkézett' hűűűde' bivalyerős magyar forintot, egy hanyag mozdulattal a polcra dobtam. Miután kész voltam a nagyobb címletek 'beskatulyázásával', nyúltam az ezresekért. De azok meg nem jöttek. Mondok: - mifasz'?

Hát az úgy vót' kéremszépen', hogy a sárga kartonlap bizony nem egy sárga kartonlap volt, hanem egy A5 méretű, fényességes, rikító sárga színnel festett, kibaszott egércsapda!!!! Egy olyan eszköz, mely az égvilágon semmit nem tud azon kívül, hogy -az amúgy nem látható bevonata- ragad. De úgy, hogy amikor hozzáérsz az eszköz azonnal meggyőz róla, hogy a fényes bevonatot a kilövéskor fellépő súlyos erőhatások kompenzálására, a rakétahajtómű egyes alkatrészeinek összetartása céljából, korábban még a NASA fejlesztette ki és csak sokkal-sokkal később került mint egércsapda, a magyar kiskereskedelmi forgalomba. Na most én erre dobtam rá, egyetlen laza csuklómozdulattal az ötvenezer forintot. (Ugye mondtam, hogy nagy vagyok pénzkezelésben?) Na itt el is kezdődtek a problémák.

Ugyanis a lóvé baszott feljönni! De nem ám! Nagyon nem. A dolog úgy nézett ki (no meg a pénzköteg a rikító sárga lapon), mint valami örökre elmozdíthatatlan dekoráció egy bank poros kirakatában. Márha' lennének kirakatai a bankoknak. Csodálatos reklámfotót lehetett volna készíteni a legújabb Gazdálkodj Okosan dobozára, de ez akkor sajnos nem jutott az eszembe. És hát persze, hogy  első felindulásomban, amikor felfedeztem, hogy ebből baj lesz, én is megfogtam az ominózus sárga lapot.

Azon túl, hogy így lettem sárgalapos (mármint fizikálisan is, mert nem attól a naptól datálódik a balfaszság nálam), úgy néztem ki mint Superman abban a vígjátékban, ahol a repülő szuperhős az előre mutató ujjáról az istennek sem bírja lerázni az oda leszálló makacs galambot.

Nnnnna....... Így próbáltam lerázni én is az ujjaimra ragadt miskulanciát, de ezzel csak annyit értem el, hogy a köteget rögzítő papírszalag felső oldala persze elszakadt, én meg -a megadás jeleként- leereszett vállakkal, a bal tenyerembe ragadt NASA cuccal (rajta a maradék néhány ezerforintossal) úgy álltam ott, mint akit most visznek kivégezni. A különbség csak annyi volt, hogy én térdig ezresben.

"...Asszem' ezzel kell majd valamit kezdeni...." - gondoltam akkor, majd máris hozzáfogtam 'takarítani'. Először a homlokomról szedtem le némi pénzt, ami akkor került oda, amikor nagy fejvakarások közepette próbáltam rájönni a megfelelő technológiai sorrendre. Végül sikerült. Ennek eredményeképpen, rövid időn belül nem volt olyan ujj a kezemen, amihez ne tapadt volna legalább egy -de inkább több- papírpénz. Gondoltam is, talán innen ered az 'enyveskezű' kifejezés. Még szerencse, hogy mindez hajnalban történt, így csak az az egy-két vevő nézett teljesen hülyének, akik ilyenkor esnek be tankolni és így szolgáltam ki őket. Mitagadás, elég nehéz ilyenkor kiszámolni a visszajárót. Meg elengedni is. Meg a vevőnek a pénztárcájába elpakolni is. Mármint az immár az ő kezére ragadt papírpénzeket.

Elég az hozzá, hogy rövid időn belül ismét ura voltam a helyzetnek, miután  leszedtem a kezemről a lóvét, majd -egy hét kézmosás után- a kevésbé ragacsos darabokat egyesével letörölve .........................-tlanítottam azokat. (A csapdához használt 'szuperanyagot' tekintve dögöljek meg, ha eszembe jut az erre a helyzetre megfelelő kifejezés. Hívjuk mondjuk szarnak. Úgy egyszerű.) Oda is lett a kedvenc vildám.

De nincs thejaszaipost bejegyzés csavar nélkül, ugyanis az utolsó két darab lovetta felületének nagyjából hatvan százaléka szennyeződőtt ezzel a szarral. Esküszöm: - én mindent megpróbáltam. Dörzsöltem jobbról, dörzsöltem balról, dörzsöltem innen-onnan, de csak azt értem el vele, hogy a ragacstól a vileda végül foszlani kezdett, így változtatva lassan rózsaszínné, az addig kék pénzeket. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a tevékenységemet a mosdóban folytattam. Hát persze folyó víz alatt, de akkor meg a pénz kezdett el szétfoszlani.

".....Ez aztán a 'pénzromlás'..... - kiáltottam fel, ezúttal már hangosan és dühömben a szemeteshez rohanva, röpke fél óra alatt -tekintve, hogy már megint nem tudtam elengedni a bankókat- a kukába dobtam mind a kétezer forintot, amely így ugyan elveszítette magántulajdon, magánpénz-jellegét, de mérgemben én már ezt sem bántam. Egy villanásnyi időre még a jegybank elnöke is az eszembe jutott. Vajon ő is így csinálta? Csak fordítva?

És még valami: - kedves trollok. Mielőtt a sebtében kinyomtatott, még meleg bejegyzésemet -mint véres kardot, vagy perdöntő bizonyítékot-lobogtatva elkezdenétek futva megtenni a távot a lakásotok és a legközelebbi illetékes hatóság között, hogy még ebben az évben fel tudjatok jelenteni pénzrongálásért halkan, de annál gyorsabban súgom meg: - bár korábban még büntették, egy 2000-ben hatályba lépett kormányrendelet nyomán egy ideje szankció nélkül lehet rongálni a pénzt – egy határig. Ja! És a lóvé sem maradt a szemetesben. A bankok állítólag névértéken cserélik be.

Remélem mindenki jól szórakozott, én pedig az óévet így búcsúztatva e bejegyzéssel kívánok minden kedves olvasómnak egy sikeresebb, szebb, boldogabb új esztendőt!