Szépség? Mi az?
2016. szeptember 16. írta: thejaszaic

Szépség? Mi az?

Hello Kedves olvasóm!

 Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy a 'szépségről' kinek mi jutna az eszébe? Így elsőre? Nyilván lehet konkrét történet, vagy úgy általában bármi. Egy szép nő (vagy férfi), egy csodás táj, egy gyönyörű naplemente, egy fantasztikusan megalkotott, szép új híd, vagy régi épület. Annyi minden eszünkbe juthat erről a szóról. De nem árulok zsákbamacskát. Én most csakazért is elmondom, hogy bennem mi ötlött fel, szinte azonnal:

 Hát az, hogy a szépség egy rendkívül relatív fogalom. Nehezen megfogható, és még annál is nehezebben megfogalmazható, és/vagy nem túlságosan egzakt 'valami'. Mert mondjuk nekem például kimondhatatlanul szép látvány egy nagy tál, forrón gőzölgő, ínycsiklandóan szép (azt nem írom, hogy illatos), hatalmas adag pacalpörkölt, de ismerek olyan embert (egészen pontosan a feleségem volna ő), aki ha meglátja az említett étel legjelentősebb összetevőjét -mindegy, hogy nyersen, vagy már pörköltként, főtt krumplival és friss, ropogós kenyérrel szépen kitálalva- gyakorlatilag a halálból kell őt minden alkalommal visszahozni, annyira rosszul lesz.

szépség humor szépség viccesen

 Meglehet, hogy most egy kicsit  éltem az írói szabadság adta túlzás jogával, ugyanis mentőhelikopterre, mesterséges lélegeztetésre, intubálásra, vérre, defibrillátorra valószínűleg nincs szüksége a feleségemnek ezekben az esetekben, de ha hányás nem is, a hányinger az bizti-tutkó garantált. Hát igen. A tisztított és csíkokra vágott marhagyomor főve, valószínűleg nem tartozik mindekinek a kedvenc ételei közé, de nem kárhoztatok ezért senkit, nem vagyunk egyformák. Bizony nem és talán pont ebben rejlik a szépség titka is. Mert az ami szép az egyiknek, nem biztos, hogy a másiknak is az lesz. Akad is erre néhány határozottan jó példám:

 A munkám során egy alkalommal autóval jártam a várost egy kollégámmal. Egy szép, késő tavaszi nap forró délelőttje lévén éppenséggel már 'volt mit látni', miután nemcsak a férfiak, de a nők is megszabadultak kabátjaiktól, sáljaiktól és csinosabbnál csinosabb hölgyekkel volt tele a flaszter, mint ilyenkor mindig.  Mi persze (eléggé el nem ítélhető módon) 'osztályoztunk' és megvallom őszintén, egészen addig a napig nekem segédfogalmam nem volt a kolléga nőideáljáról. A véleményünket persze megosztottuk egymással. Ebből lett a baj.

 Egy szűk kis belvárosi utcába bekanyarodva az út menti járdán, egy fiatal pár jött velünk szemben. A srác egy srác volt (őt ugye értelemszerűen nem annyira pontoztuk), míg a vele lévő kifejezetten szép lány, a gömbölyű vállaira omló, a mosolygós arcát és a szép ívű, természetesen élénkpiros száját csak alig takaró, enyhén hullámos sötétbarna hajával, a kifogástalan alakjával, a megfelelő helyeken megfelelően domborodó bájakat épphogy elfedő színes nyári ruhácskájában, és a hátulról érkező, a fák levelei által szűrt és kiszínezett sejtelmes napfényben maga volt a megtestesült tíz pont. (Egy tízpontos skálán természetesen ugye.) Mint egy filmsztár! Mint egy fiatal díva! Bár azt hiszem ma ezt a kategóriát inkább modellnek, rosszabb esetben celebnek mondják. Vehehehehe.........

 Mondja is a kollégám: - "...Látod őt ott? Na ő öcsém egy tíz pontos!..." Én iszonyatosan egyetértettem vele, hiszen kizárólag a véletlenen múlott, hogy nem én szólaltam meg először. Hangot is akartam adni  a hasonlóan dícsérő véleményemnek, amit egy kérdés formájában tettem meg: - "...Ott, a srác mellett?...." - ám ekkor olyan választ kaptam, amit alighanem -első olvasatra legalább is- te sem fogsz elhinni kedves olvasóm.

- "......Neeeeeem!......" - mondta hangosan, mindeközben súlyos értetlenséggel az arcán, majd hozzátette: -"......................Ő ott!..................." - miközben kezével, a fiatal pár mögé mutatva jelölt meg egy másik 'hölgyet'. Hát akkor leírnám. Már ha tudom. Nem biztos, hogy fog menni.

 A kolléga által megjelölt lény ugyanis legfeljebb születésénél fogva (kvázi biológiailag), a személyi igazolványában rögzített adatai szerint (kvázi jogilag), illetve a testén látható -bár nehezen azonosítható-, másodlagos szexuális jelleg egyes elemei alapján (kvázi szemre), volt -nagyjából- nő. Sokkal pontosabb ha azt írom, hogy a járdán, a fiatal pár mögött, egy nőnemű emberi lény tartózkodott.

szépség humor szépség viccesen

 Ott állt. A három pár mellével (melyek egymás alatti sorokban helyezkedtek el), a száznyolcvan centis magasságával, a ránézésre kettőszáz kilójával, valami trikószerűben (..........hozzá 'természetesen' egy ismeretlen eredetű foltokkal erősen tarkított, világoskék leggingsben....) és a Lánchíd kőpilléreire -színben is- erősen emlékeztető lábai mellett két akkora élénk színű bevásárlótáska hevert, melyek közül -a súlyuknál fogva- valószínűleg egyet sem tudtam volna biztonsággal három méternél tovább elvonszolni úgy, hogy abból semmi ne boruljon ki.

 Mondjuk az egyik fel volt dőlve, de ez láthatóan a hatalmas, ám durván elhanyagolt állapotú -mondjuk ki bátran- lelakott 'hölgyet' a legkevésbé sem zavarta, mert finom kis bajuszkája felett épp elmélyülten túrta az orrát (benne volt úgy könyékig), majd a produktumot megtekintve, hosszas szemlélés után azt hanyag eleganciával pöckölte a tőle három méterre lévő bérház falára, ahol a fika, hangos csattanással rögzült, közvetlenül az egyik földszinti ablak alatt. (A vakolat valamiért fennmaradt.)

 Várhatott valakire, ugyanis egy mögöttünk érkező autó felé kezdtett integetni (először kicsit meg is ijedtem, hogy talán felénk) a korábbi tevékenységéből (hadd ne írjam le még egyszer) épp felszabadult bal kezével. Ami meg azért volt gáz, mert így nemcsak a hóna alatt iszamossá vált hatalmas foltot volt szerencsénk megpillantani a trikószerű valami oldalán végig, de -ha már Lánchíd- a kőoroszlánok sörényét meghazudtoló méretű 'hónaljkutyáinak'  egyike is kivillant így. (Puli lehetett, -mármint a hónaljkutya- mert nemcsak raszta volt, de fekete színű is.) Talán még ugatni is tudott volna -mármint a hónaljkutya-, ha egy kicsit felhergelem, de azt meg nem mertem.

 Velem ellentétben, aki ösztönösen és látványosan ájuldozni kezdtem eme emberi produktum láttán (nem a takonyfoltra gondolok a ház falán, hanem a nőre, aki nyilván valakinek maga is a gyermeke), a kollégám olvadozni, majd áradozni kezdett. Aznap már nem beszélgettünk. Nőkről legalább is nem.

szépség humor szépség viccesen

 Szóval a szépség csakugyan relatív. Ezt az állítást a fenti sztorin túl, sok egyéb tétel mellett az is igazolja, hogy egy igazságügyi orvosszakértő barátom szerint az ő szakmája például szintén szép. (Annyira legalább is lehet szép, mint én.) Soha nem kérdeztem meg tőle miért, de lehet benne valami, hiszen az összes tudományhoz hasonlatosan az igazságügyi orvostan is a nagyszámú megfigyeléseken alapul, így minden egyes boncolás valószínűleg egyre nagyobb pontossággal tudja közelebb vinni a hatóságokat a gyilkos kilétének megállapításához. Lehet, hogy ettől szép? A sikertől? Ki tudja?

 De tudok valamivel földhözragadtabb példát is. Eltelt már egy kis idő azóta, hogy a feleségemet először szólítottam meg. A történet klasszikus (és szééép): - beszélgetések, szerelem, házasság, gyermek, mára gyermekek, minden OK. De később fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy ugyan miért is döntött úgy annak idején, hogy engem választ. Meg is kérdeztem.

szépség humor szépség viccesen

 Ugyanis nem vagyok egy krőzus. Sőt, olykor olyan messze áll tőlem a 'királyi gazdagság' (meg a gazdagság úgy általában is), hogy néha annyi pénz sincs nálam, hogy elmenjek egy bolt előtt. Kigyúrt faszi sem vagyok, nagyon nem, legfeljebb agyban, de az meg elsőre tényleg nem látszik, nomeg' jóképű se' olyan nagyon. És persze az asszony sem tudott értékelhető választ adni, úgyhogy nekem kellett kifundálnom a megoldást. Meg is leltem a választ. A saját 'szépségem' okán hamar rájöttem, hogy tényleg lehet ebben a charme dologban valami. (Charme = Báj, kedvesség, kellem, szeretetre méltóság, kecsesség, csinos, megnyerő külső -persze nem esetemben-, csáberő, vonzerő. Charmeur (francia) = Szeretetre méltó. Csakhogy értsük miről is van szó. Vehehehehe.... forrás: Wikipédia)

 Úgyhogy bárki bármit is mond rólam ezután neked kedves olvasóm, soha ne hidd el egyetlen szavát sem! (Már, ha fikázna engem. Már, ha a külsőmet.) Ugyanis, mint most kiderült -a magam módján- én is egy szépség vagyok! Csak én belülről vagyok szép. Mint a 'leggingses' csaj a járdán.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://thejaszaic.blog.hu/api/trackback/id/tr7912154827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása