Még csak néhány perccel ezelőtt történt, nagyon friss az ügy. Azt nem tudom, hogy ma van-e valami a levegőben, ahogy a Halott Pénz is mondja, vagy ez tényleg ilyen és akkor jó lesz parázni a jövőtől erősen. Mondanám is:

Tettem a dolgom, amikor a kettes 'kúttól' érkezett mindenható pultom elé egy 100+ -os hölgy azzal, hogy kifizetné a tankolását. Ebben a korban az emberek rendkívül előzékenyek, így -bár halál értelmetlenül, de- kiállnak a kútoszloptól az autójukkal, hogy a mögöttük álló tankolhasson. Elárulom: - a mögöttük lévő nem tud tankolni, miután az előzékeny ügyfél tankolása nincs kifizetve, így a kútoszlop addig 'tiltásban' van. Mindegy, kiállnak. Ha elmondod nekik, hogy ne tegyék akkor is kiállnak. Ha az ég a földdel összeér, akkor is kiállnak no'.

 A hölgy számlát kért, bankkártyával fizetett. Azaz csak fizetett volna, ha a sokat látott agytekervényekben nem akad el végérvényesen a PIN kód. Mindeközben a kútoszlopnál a helyét értelemszerűen elfoglalták. Szóval néztük egymást a hölggyel, közösen kerestük az alternatívákat -nincs túl sok- a hölgy szinte hallhatóan összpontosított (szemből úgy nézett ki, mint egy lefagyott háztartási robot a harminckettedik századból), de csak nem jöttek azok a rohadt számok. Nagyon nem, úgyhogy végül maradt a készpénz. Az se' rossz..............

Miközben fizetett és a számla is készült, bejött egy -egyébként kifejezetten rozoga- 60+ -os faszi is mondván, hogy a kettes kutat fizetné. "....A mit?....' - tettem fel a kérdést magamban, hiszen -mint ahogy azt feljebb már kifejtettem-, erre fizikailag nem volt lehetősége . Hacsak nem volt élvonalbeli fullhacker' a báttya', de akkor meg nem Albeaval jön. Gondolom........

Rá is néztem a mindenható pénztárgép-űrnanoNASAzsíratom-számítógép kombó kijelzőjére, de az is csak szabad állásban tartotta a kettes kútoszlopot -ami időközben felszabadult, hiszen a néni rendezte a sarát-  és ennek tényét, erős zöld színnel is jelezte is az a nyomorult monitor.

Most én néztem úgy a fickóra, ahogy az idős hölgy néhány másodperccel ezelőtt rám. A helyzet persze kellően ironikus volt már ekkor is. Ezt általában az ügyfelek is érzik (ez a típus meg pláne), mert ilyenkor szoktak a másodperc elhanyagolható része alatt egy életre besértődni. Most is ez történt.  A manus már kezdte formálni a szavakat, hogy lebasszon: - ".....mit nem értek? Fizetni akar. ..."

Ám ez a helyzet nemcsak ironikus, de a 'szakmában' eltöltött súlyos évek okán valahonnan ismerős is volt a számomra, úgyhogy bevetettem a gyors-reagálású erőket (cinizmus a nevük), hogy megelőzzem a bajt és hirtelen az arcába toltam, hogy: -  baszod, te nem is tankoltál jóember!  Persze nem ezekkel a szavakkal, hisz mégiscsak kereskedelemről beszélünk, ezért (11:40 körül még legalább is) viszonylag kedves az ember. Általában a leghülyébbel is.

A faszi csak nézett rám (rengeteg hosszú-hosszú másodpercig), az arcán látszott, hogy az általam imént szolgáltatott információ befogadása is súlyos nehézségeket okoz a számára, majd leforrázva kitárta a lelkét: - beszélgettem - mondta (bár abba már bele sem mertem gondolni, hogy vajon kivel, miután egyedül jött az autójával) -aztán láttam az összeget a 'kúton'- (hát persze, hisz a 100+ -os mami tankolása még benne volt), -most meg bejöttem kifizetni- (valaki más tankolását -tulajdonképpen akárkiét, sőt bárkiét hajlandó lett volna kifizetni csak fizethessen, mert ő elfelejtett üzemanyagot tölteni a kocsijába).

Na fasza - gondoltam, majd megkértem szépen, hogy ugyan generálna-e némi adatot a számítógépemre (esetleg egy csinos kis tankolással), amivel akár már kezdhetnénk is valamit, ha már annyira szeretne pénzt költeni.

Ezer, meg ezer hasonló sztorim van. Ott van a másik bácsi, aki nem is oly rég -ugyanabból a félreértelmezett előzékenységből, a kútról épp kiállva- nem találta el az ívet (basszus nem adta ki) és olyan harminccal ment neki a kútoszloptól tíz méterre lévő falnak egy Ladával. Még csak észre sem vette. Kiszállt és jött fizetni. Vagy ott van a cukorbeteg ötvenes asszony. Ő amikor rájött, hogy otthon felejtette a pénztárcáját, pánikrohamot kapott és nagy gázzal elmenekült, pedig elég lett volna, ha bejön szólni, hisz hetente nálunk tankol.

Nincs ezzel az egésszel amúgy semmi baj. Se a mamikkal, se a papikkal. Nincs baj pont addig, amíg bele nem gondolunk: - ezek az emberek tankolni jöttek. Ergo autót vezetnek! Bizony! Kint a forgalomban sok másik ember közt! Autók közt melyekben családok, más mamik és papik, kisgyermekek is utaznak és ezek a biológiai időzített bombák, több tonna fémet irányítva haladnak valamerre. Olykor a semmibe, hisz van, hogy azt sem tudják hol vannak!

De tényleg nem velük van a gond, ők csak élik az életüket. Az igazi baj az a rendszer, amely ezt -mármint az autóvezetést- demensen, súlyos betegen, vagy csak az élettől már ennyire durván elfáradva, elfogyva még lehetővé teszi számukra. Biztosan van úgy, hogy a háziorvos nem fog harmincéves barátságot ilyen semmiség miatt felrúgni, miközben meg az amúgy még jó állapotú SM (sclerosis multiplex) beteg barátom jogsiját elveszik mondván: - vagy a jogsi, vagy a nyugdíj. Ez a rendszer megbukott. Nem most, már nagyon régen, csak még nem szólt neki senki. Remélem segíthettem.