Hello kedves Olvasóm!

Nem vagyok egy sport fun. Nagyon nem, ezért annyira nem is követem nyomon az eseményeket, ha megkövezel, ha nem kedves olvasóm. Mondjuk azt még itt gyorsan hozzáteszem, hogy -író, olvasó emberként- a magyar sportsikerek azért engem is megérintettek, megérintenek, a finoman is sajátos bíráskodás engem is felbosszant, mert nem szeretem, ha valaki részrehajló, mi meg érmeket bukunk, szó szerint. És hát a kapcsolódó hírekre én is felkapom a fejem. Mondjuk azokra jobban.

Most nyilván az olimpia az a rendkívüli sportesemény, amely még a csapból (és most e blogból is sic.) folyik. Nem vagyok annyira idős, ám néhány olimpiát már megéltem, így akad némi viszonyítási alapom. Hát ennyi negatívumot még egyetelen játékról sem hallhattunk, annyi bizonyos.

Minden ott kezdődött, hogy a szokásosnál is többen sérültek, vagy haltak meg az előkészületek során. Azután ott folytatódott, hogy mindent durván túláraztak, ezért a bekerülés nagyságrendekkel lett nagyobb, mint a terv (ebből persze egyenes ágon máris lehetett írni hatezer cikket a brazil korrupcióról és úgy általában a brazil -csapnivaló- közbiztonságról ugye), majd ott folytatódott, hogy vajon sikerül-e a braziloknak befejezni az építkezéseket. Hát most már azt is tudjuk: - nem sikerült. Ráadásul a helyiek egy jelentős része még csak nem is támogatta az olimpia megrendezését.

Na de félre az előzményekkel, hiszen mindentől függetlenül végül csak bekövetkezett a megnyitó és annak rendje, módja szerint folynak a játékok. A brazilok nyilván bedobnak mindent, hogy be is tudják fejezni azt. Ha tisztességgel már nem is, de legalább befejezni. Gondolom, az égvilágon semmit nem tudnak kezdeni azzal, hogy a különböző bírák (vízilabda, cselgáncs például) mit műveltek -talán a NOB majd vizsgálódik- ahogy nagyon azzal sem, hogy napi szinten történtek, történnek olyan súlyos események, mint az újságírókat szállító buszra leadott lövés, vagy az egyik sportbíró elleni késes támadás például.

De vannak dolgok, melyeket valóban el lehetett volna kerülni, meg lehetett volna előzni. Ilyen volt például az egyik tegnapi esemény, amikor is egy több mint tíz kilogrammos közvetítő drón a nézőkre esett, vagy ilyen a nyílt vízi versenyszámok megrendezésének helyszíne, ahol a vízben lassan több a kutyatetem, mint a sportoló. (Aki ott indul, annak tuti számolni kell legalább egy vérhas-gyomorinfluenza kombóval.)

A NOB tegnap minden idők legbotrányosabb olimpiájának titulálta az idei játékokat. A brazilok pofájáról meg ég a bőr. Attól teljesen függetlenül, hogy akarták vagy sem, hogy náluk legyen az olimpia. Merthogy egy ilyen rangos sportesemény kétélű fegyver ám.

Ugyanis az olimpia öregbítheti is egy ország hírnevét, meg le is járathatja saját magát  a rendező ország egy életre. Itt és most konkrétan ez utóbbi történt, miközben több, korábban már játékokat rendező ország olimpiai helyszínei most is a rendelkezésre állnak és vélhetőleg nagyságrendekkel kisebb befektetéssel, nagyságrendekkel rendezettebb, színvonalasabb és főleg biztonságosabb versengés tanúi lehettünk volna. Kár ezért a 2016-os olimpiáért, mert úgy szar, ahogy van. (És ez a véleményem tökéletesen független a mainstream médiából érkező szarhegytől.) Egyértelmű bukás, de hát a pénz és a politika -úgy látszik itt is- nagyobb úr, mint a szív, meg az ész.