Sokáig hajlamos voltam én is ezt gondolni s nekem is könnyű volt azt hinni, hogy biztosan megőrjítette a hatalom szegregációja. (Ráadásul ennek a jelei már nem is most, hanem az első Orbán kormány bukását követően jelentkeztek. Mint mondják, erősen és 2022-ben már annak is húsz éve lesz ugye.)

 

 S bár ez utóbbira még mindig azt mondom, hogy lehet benne valami, most mégis szembe megyek a mainstream véleményekkel és azt mondom: - lehet, hogy őrült, de semmiképpen nem ostoba!

 

 Ugyanis bár olykor előfordul hogy csapong, hogy mérhetetlenül nagy marhaságokat beszél (nekem marhaság, másnak manna) sőt, néha hoz olyan döntéseket, melyek még a saját szempontjait figyelembe véve is rosszak, azért ebben a súlyos hatalmi tébolyban mindig ott van (régen csak megbújt, de mert ma már a látszatra sem ad, ezért ma jól látszik) a logika. Igaz, egy pszichopata kérlelhetetlen stílusú logikája, de azért logika.

 

 Emberünknek már nem számít az ország, vagy annak lakossága. A tömeg véleménye (ha már egyáltalán van véleménye, mert a játszma egyik szálában az oktatás lebutításával és végső eluralásával például éppen azon ügyködik, hogy hosszútávon ne legyen) számára nem érdekes, huszadrangú.

Csak egyetlen fontos cél lebeg a szeme előtt: - hatalomban maradni Magyarországon azért, hogy az európai színtéren és/vagy globális szinten is számítson. A szava, a véleménye, a sunyi kis játszmái.

 

 Az idős Orbán Viktor karizmatikus személyiség, aki egyszerre képes arra, hogy nyomásgyakorlással, vagy az adott apró kis kedvezményekkel (mint például a kutyasétáltatók másfél milliós táborára való odafigyelés) egyben tartott szükséges szavazóbázist feszültségben tartva fennmaradjon a víz színén, és hogy mindeközben szinte bármit letoljon a vele ellentétesen gondolkodók torkán ha van értelme, ha nincs (lásd: pl. SzFE), csakhogy megmutassa: - micsoda hatalmas nagy úr ő, mert ez is megteheti.

 

 Hiába szánt be jó stratégiával lapokat (melyek ki merték jelenteni, hogy a király nemcsak ruhátlan, de lassan eszköztelen is és bármit tesz, azzal nemhogy nem a hazáját szolgálja, de egyre többször ki és/vagy elárulja azt), amikor helyettük újak, nagyobbak, hangosabbak keletkeznek.

 Hiába birtokol eszméletlenül nagy szeletet a média-tortából, amikor annak termékeit a beléjük tolt milliárdok ellenére sem veszik, olvassák, nézik többen (lásd: MTVA)

 Hiába édesgeti magához (putyini mintára) a szélsőjobbot vadhajtásostul, ostobabedéstől, bayerostul, amikor annak létszáma és véleménye ma Magyarországon - szerencsére - csekély, komoly erő nincs mögötte.

 Hiába akarja behülyíteni a fél országot nemzethy konzultációval, óriásplakáttal, rádió-és tv kampányokkal, szórólapokkal, ordas nagy hazugságokkal, vagyis azzal a ragadós, csöpögő, nyomulós propagandával, mely oly jellemző rendszerére, úgy tűnik egyre kevesebben hisznek neki.

 Egyre kevesebben, mert közben a pandémia elleni védekezés címén és okán meghozott, az önkormányzatokat sújtó, mi több: - szándékosan büntető, megrovó, elvonó intézkedései révén az emberek a saját bőrükön kezdik tapasztalni, hogy Orbán necsakhogy elszúrta a védekezést és próbál minden erejével kibújni a felelősség alól, azért közben még büntet is mert az emberek mertek nem rá, és hatalmi gépezetére szavazni.

 Szóban ez meg is volt, de közben megint csak a felesleges és hihetetlenül drága beszerzések útján történő lenyúlás, a leuralás, az orvosok kriminalizálása, majd haptákba állítása, az egészségügyi dolgozók vegzálása, elüldözésük felgyorsítása ( lás eü. szolg. törvény, ugyanis a gyógyításhoz nem parancs kell, hanem kellő számú alkalmas ember és eszköz), és az ellenzéki városokkal szembeni harsogó gyűlöletkeltés történt. Nagy vonalakban.

 

 Aztán a nagy európai és/vagy globális ambíciók sem úgy alakultak, ahogy azt a vezér szerette volna. Bár az EP néppárti koalíciójára senki nem sütheti rá a kapkodás bélyegét úgy tűnik, lassan tényleg megelégelik az orbáni retorikát.

 

 A jogállamisághoz kötött kifizetésekről és az európai minimálbérről szóló koncepciók tető alá hozása jelentős eredmény és nemhogy egyikhez sem fűzödik a miniszterelnök neve, de elmondható, hogy Orbán mindkét intézmény kerékkötője, miután azok ellen minden eszközét bevetve harcolt és harcol.

 Összegzésül elmondható, hogy Orbán akár mekkora stratéga, valami el lett szúrva. Ugyanis a mind a mai napig tartó sorosozás, migránsozás, brüsszelezés nincs már hatással a magyar polgárokra, a NER belpolitikai rugdalózása egyre silányabb, és az erő alkalmazása felé tolódik (lásd: - rendkívüli jogrendben hozott törvények).

 

 Ezzel szemben az túlnyomó többségben EU párti magyar lakosság az Európai Únióval és most már az Amerikai Egyesült Államokkal együtt egyre rosszabb szemmel nézi Orbán keleti, Kínához, az oroszokhoz, a törökökhöz, az azeriekhez történő dörgölőzését.

 

 Szinte közhely annyiszor mondták, vagy írták már, hogy a fiatal forradalmár Orbán ma szembe köpné megsavanyodott, despota idős önmagát ha láthatná, hogy mit művelt vele a hatalomban eltöltött (túl) hosszú idő s ezért mit művel a hatalomban.

 

 Jogalkotásával most sem a védekezést segíti elő, nem a lakosságot menti, hanem alkotmányt, választási törvényt módosít, hatalmat betonoz. Szinte biztos, hogy épelméjű ember erre - semmilyen jogrendben - nem ad, senki politikusnak, semennyi felhatalamzást sem!

 

 És még valami. A fiatal Orbán sohasem volt forradalmár és nem köpné szemen idős, despota önmagát. Inkább kezet fogna vele, a hátát lapogatva átölelné és gratulálna a tetteihez s fiatalos hevületében egy pillanatra még arról is megfeledkezne, hogy ezzel akár meg is fertőzheti az öreg Orbán Viktort.

 

 S ha minden elővigyázatosság ellenére ez mégis megtörténne, a fiatal Orbán Viktor nem érezne szánalmat, nem sajnálná az idős Orbán Viktort, nem szégyellné amit tett, dísztemetést rendezne és simán átvenné az immár a Karmelita kolostorban található aranyozott királyi (sic.) miniszterelnöki bársonyszéket.

 

 A végén azért hozzáteszem, lehet bármilyen szép a háttérben a Duna és az Országház, lehet bármilyen káprázatos a színpad mögötti díszlet, ha az öreg balettáncos már végképp kihízta a fellépőruhát, ha már nem jön fel a tüllszoknya és a balettcipő is rongyosra kopott meglehet, nem sokáig fog már ugrabugrálni a balettben.