Ám saját véleményem helyett most inkább álljon itt egy, ha lehet a leghitelesebb szerző 'tollából' született írás. Vélemény Bayerről, vélemény a jelen helyzetről, ha úgy tetszik: - korrajz. Szele Tamás cikkét olvashatjátok.
"......Előre szeretném bocsátani, hogy ez egy elfogult írás lesz. Én ugyanis személyesen és viszonylag jól ismertem Bayer Zsoltot, még abban az időben, mikor nem bayerzsoca volt, hanem egy nagyon tehetséges kolléga, akinek jól szaladt a szekere, de dolgozott is érte keményen. És nagyon sajnálom, hogy a jelek szerint most már olyan stádiumba jutott, hogy az ellen nincs orvosság a kertben.
A másik gondom az, hogy a sajtó nem szólhat saját magáról, nem érdemes és nem is okos egymással vitatkoznunk írásban, a kovács sem patkolja meg saját magát, a molnár se magát őrli, az újságíró se élhet abból, hogy a másik újságíróval veszekszik. De hát, ha ez a hír, ez a hír… tekintsük ezt az írást kivételnek. Szóval, miről is van szó?
Erről.
„..azt is leszögezhetjük, hogy szintén záros határidőn belül utcára fogunk mi is vonulni, mindannak védelmében, ami nekünk fontos és szent. És dühösek leszünk. Úgyhogy egy darabig még őrjönghettek az utcákon, megpróbálhatjátok feldúlni a Parlamentet, a minisztériumokat, a Fidesz székházat, a köztársasági elnöki hivatalt, neki mehettek a rendőröknek, megtámadhatjátok az újságírókat – még egy darabig.
Aztán majd nem.
Aztán majd megtapasztaljátok, milyen érzés üldözöttnek és fenyegetettnek lenni. Mondom: már mi is nagyon dühösek vagyunk. Világos?”
Zsolti… megpróbálok a saját nyelveden válaszolni, bár nehezen fog nekem menni, ugyanis nem az én világom, de hátha így megérted. Ez, kicsi hülye fia édes szüleidnek, nyílt felhívás üldözésre, és ha találkoznánk – nem fogunk – megérdemelnéd érte, hogy felrúgjalak a Holdba. De lehet, hogy a Proxima Centauriba. Zsoca, te feketeszázas agyatlan zseb-Marinetti, hát nem érted, hogy pogromra írásban nem szólítunk fel? A betűnek súlya van, a leírt szóért felelős az ember.
Ebben az országban piszok nagy a baj, már nem lesz, hanem itt van a nyakunkon, embereket tartóztatnak le, diákok éneklik az Oktogon kellős közepén a Kossuth-nótát, mindenki fél és óvatos – te meg uszítasz. Itt egy szikra is elég lenne, ez egy lőporos kamra egy gyengén épített hajón, ha robban, nem éljük túl. Ha robban, oda lesz a házacskád, a terepjáród, az unikumocskád és úgy általában véve mindened. Nekem is, csak nekem az önkormányzati bérlakásom, meg kocsim sosem volt, illetve egyszer, de azt eladtam egy Spectrum ZX-81-es számítógépért. Még te is ott voltál, mikor eladtam.
Zsolti, muszáj neked a tűzzel játszani?
Muszáj, ahogy látom. Olvasom a blogodat (tiltsd már le az olvasottság mutatását, mert néha én szégyellem helyetted, olyan kevés, bár, ha elengedsz egy-egy galambot, felmegy) és látom, kiket idézel. Céline, Ezra Pound… Knut Hamsunig még nem jutottál el? És Rosenbergig? Ady Endrét mocskolod, zsidózol teli torokból, előkaparod Móricz Zsigmond néhány antiszemita mondatát… te megőrültél.
Attól kell tartanom, hogy itt már hiába a szép szó, az értelem, a ráció. Rád már nem hat semmi, a légkalapácson kívül. Esetleg még ekrazittal lehetne próbálkozni, bár minek? Shakespeare-i a helyzet: te eldöntötted, hogy gazember leszel.
Most mit mondjak? Sikerült.
És én nem tudok mihez kezdeni a dologgal. Áll az agyam, helyben forognak a míves kerekek, üresben jár a mű: ilyen nincs. Okos, tehetséges, művelt kolléga, még vagány is – és hát, gazember. Önszántából. Persze, nem ingyen, de hát örök időkig semmilyen zsold nem fog tartani. Könnyű lenne azt mondanom, hogy megőrültél, sajnos, a szakmában nem ritka ez sem, de nem lenne igazam.
Te nem vagy kicsit sem bolond.
Te gazember vagy.
Lelked rajta. Nem tudlak megérteni, de a történtek után nem is nagyon akarlak. Ez maga az abszurd: te, pont te beszélsz ilyeneket?
Nem tudom, hova tegyelek, mint jelenséget.
Lehet, hogy nem is teszlek.
Summa summarum: szégyelld magad.
Túltoltad, Bélám.
De nagyon.
Sír alattad a papír, a képernyő.
Csak azt nem értem, miért én szégyellem magam.
Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa
