Hello kedves olvasóm!
Akik 2001. szeptember 11. után születtek, azoknak mindez simán történelem, de többségünkben élő emlék, ahogy a televízióban -az eseményekkel azonos időben- bámultuk a WTC lángoló ikertornyait. Emlékszem -miután rájöttem, hogy nem egy filmet nézek- azt mertem mondani, hogy ezzel valószínűleg kitört a III. Világháború. Szerencsére nem így történt.
Minden valamire való Manhattanról, vagy New Yorkról készült fotót évtizedek óta meghatározó épületek órák alatt váltak semmivé a hatalmas repülőgépek becsapódását követően, hogy a még a világűrből is látható szálló füst és por legyen helyettük a 'látványosság', még hosszú napokig.
A tömegtájékoztatás fejlettségi szintje már tizenöt évvel ezelőtt is tartott ott, hogy élő, egyenes adásban követhettük nyomon a pusztulást, mely számomra egy olyan az utca szintjéről felvett kameraképpel kezdődött (és kezdődik az én tudatomban ma is), ahol egy a csatornarendszerekkel, gázvezetékekkel kapcsolatos feladatokról szóló és pont akkor készülő felvételen egy fess egyenruhás tűzoltó magyarázta éppen a munkájuk lényegét, amikor egy sugárhajtómű éles zaja vonta magára az operatőr figyelmét, aki így rögzíthette, ahogy az utca fölött, kis magasságban elszálló repülőgép a tornyok egyikébe csapódik. Akkor még súlyos balesetnek vélték az eseményt.
Innentől azt hiszem már mindeki ismeri a történetet. Rövidesen érkezett a WTC még ép másik tornyához a második gép is, illetve a Pentagonra és a Fehér Ház helyett -az utasok önfeláldozó lázadása miatt- egy erdei tisztásra is lezuhant egy-egy utasszállító gép. Ezt már nyilvánvalóan nem lehetett balesetként értékelni.
De, ha nem baleset volt, akkor mi? - tette fel a kérdést az eseményeket akkor át-és túlélők közül bárki joggal, hiszen ilyen nagyságú és erejű öszehangolt 'támadást' soha azelőtt még senki nem intézett az Amerikai Egyesült Államok ellen. Amerikát (és biztosan nem túlzok, ha azt állítom, hogy a Föld bolygó majd' minden lakóját, aki az eseményekről értesült), komoly sokk érte aznap. Miután ennyi repülő csak ritkán potyog az égből egyszerre, kézenfekvő volt terrortámadást vízionálni, majd kiáltani szinte azonnal, amikor a ország vezetői kamera-és mikrofonközelbe kerültek. (Még álltak a tornyok, amikor a sajtó már egy esetleges Afganisztán elleni támadás lehetőségét taglalta akkor.)
Úgy meg különösen, hogy a világ egy másik részén a gyász helyett az ünnepé volt a főszerep és az akkor meghatározó szerepet betöltő Al-Kaida elnevezésű tálib terrorszervezet vezetője, أسامة بن محمد بن عوض بن لادن; vagyis Oszáma bin Láden is hamar üzent (nem szó szerint): - ezt bizony mi csináltuk, és ti bizony így jártatok kutyák!
A kép összeállt, így elkezdődhetett a 'demokrácia védelmében' a terror elleni totális háború, mely legfőbbképp a tálibokat célozta meg, és csakugyan Afganisztánban zajlott. Megindult a hajtóvadászat a tálib rezsim vezetői, így bin Láden ellen, valamint az egész világra kiterjedő, a korábbiakkal teljesen ellentétes, új szemlélet kialakítása, miszerint senki nincs biztonságban. (És valóban nincs, hiszen a fokozott biztonsági intézkedések ellenére napjaink Európájában még csak mostanában volt, hogy hasonlóan súlyos támadások érték Franciaországot, Belgiumot, vagy épp a nagylelkűségéről híres -elhíresült- Németországot. Ez a terrorizmus lényege, de ez egy másik történet.)
Egy biztos: - akkor, több ezer ember halála következett be néhány pillanat alatt. Mindenkié, akik a gépeken utaztak és szinte mindenkié -ide értve a sérült épületekben rekedt emberek megmentésére érkezett tűzoltókat, rendőröket, katonákat és önkénteseket is- akik a tornyokban, a Pentagon egy részén, vagy azok környékén tartózkodtak. A történések, vagy az azokkal kapcsolatos egyedi esetek kapcsán hatalmas összefogást, hősiességet, önfeláldozást tapasztalhattunk és még valami mást (is) ...................
A rengeteg áldozat és a hatalmas kár ellenére a WTC-ben székelő cégek viszonylag hamar talpra álltak. Igazán nagy összeroppanást nem láthattunk sem a tőzsdén, sem a biztosítók terén, sem pedig Amerika védelmi képességeit illetően, vagyis a tornyokkal és a WTC 7 épületével ellentétben az USA nem omlott össze, pedig sokan ezt várták.
A háború elkezdődött, ami -lássuk be- jótékony hatást gyakorolt a gazdaságra. A vállalatok megrázták magukat és elkezdtek ismét működni, az olaj ára újra az égbe szökkent pont úgy, ahogy a fegyvergyárak részvényei is. A nemzeti öntudat felerősödött -ezzel egy időben és sajnálatosan- a muszlim vallásúakat ért támadások száma is megnőtt. Az Amerikai Egyesült Államok szó szerint fasizálódott a terror elleni harc során.
2011-ben Oszáma bin Ládent az amerikaiak Pakisztán területén megölték, az Al-Kaida részben széthullot, részben erejét vesztette, az amerikaiak kivonultak a földdel egyenlővé tett Afganisztánból. Ám -miután káosz közel-keleti fenntartása továbra is jó üzletnek tűnt- jött az Arab Tavasz, jött az Iszlám Állam, a szíriai háború, Párizs, Brüsszel, Köln (hogy az európaiak figyelme se lankadjék).
De visszatérve a 9/11-re. Hosszú évek teltek azóta el, és -hogy, hogy nem- más, érdekes hangok kezdték el felütni a fejüket. Gondolok itt azokra a ma még szinte csak 'összeesküvés-emélet kategóriába' tartozó gondolatokra, melyek azt sugallják, hogy az ikertornyoknak (vagy a WTC 7 épületének) ki kellett volna bírniuk a repülőgépek becsapódását és az azt követő tüzet is. A WTC-ben történt már korábban komly tűzeset, melynek során három emelet égett egyszerre. Több mint húsz órán keresztül tombolt a pokol mégsem keletkezett komolyabb szerkezeti kár az épületben és akkor sem, amikor ugyancsak terroristák, 1993-ban a WTC mélygarázsában egy teherautó-bombát robbantottak fel. (1997-ben film is készült az eseményről.) És -milyen érdekes-, de az Empire State Building is kibírta, amikor egy erősen ködös reggelen, egy amerikai bombázó csapódott az épületbe 1945-ben.
Nem túlzok, ha azt állítom, hogy az elmúlt tizenöt évben több tízezer oldal vizsgálati anyag, rengeteg több órás dokumentumfilm keletkezett (melyek nemcsak a történéseket, de azok hátterét is kutatták), és ezek egybehangzóan azt az elméletet támasztják alá, miszerint nem terrortámadás történt 2001. szeptember 11-én, hanem irányított robbantással omlottak össze -ilyen szép szabályosan önmagukba- az épületek.
A megsemmisült tornyok romjai alól, még hosszas kutatással is csak nagyon kevés embert lehetett megmenteni. Ép -úgy értem igazságügyi szempontból értékelhető- holttest is csak kevés került elő, hiszen az irdatlan beton-és acéltömeg nem kímélt senkit és semmit, ami az útjába került. (Értsd: - az épületben tartózkodókból többnyire nem maradt szinte semmi.) De vannak kivételek. Az egyik fiatal áldozat édesapja a mai napig bíróságon küzd az igazáért. Gyermekének holttestét 'normál' állapotban találták meg, így azt felboncolhatták. A hullán lévő külsérelmi nyomok és a belső szervek sérülései arra utaltak, hogy a fiatal férfi robbanás áldozata lett, és nem az épület darabjai ölték meg!
Robbantási szakértők írtak tanulmányokat, melyek szerint a becsapódó gépek által okozott károk egyáltalán nem vezethettek törvényszerűen a tornyok összeomlásához. Ugyanezen szakértők szerint az ikertornyok megsemmisülése által keltett rezgések sem voltak olyan nagyok, hogy a WTC 7 órákkal később szintén összedőljön. Az csak akkor következhetett volna be, ha az épületet tartó több mint nyolcvan acéloszlop egyszerre rongálódik meg végzetesen és dől gravitációsan össze, ahogy az történt is. (Irányított robbantás?) Ráadásul a WTC 7 összedőlését követő néhány órában kiadott tulajdonosi sajtóközleményben az hangzott el, hogy az épületet a tűzoltók robbantották fel, a tulajdonos kérésére. Később ezt cáfolta. (De miért?)
Túlélő szemtanúk visszaemlékezéseiben hangzott el, hogy a 9/11-et megelőzően néhány napban a WTC több szintjét is lezárták munkaidő után, karbantartásra hivatkozva. Az épületben még este is dolgozók fúrás hangját észlelték, és az irodák reggelre porosak lettek. Előkészületek zajlottak?
Ez a blog (vagy bármelyik blog) úgy terjedelmében, mint szerkezetében még ahhoz is nagyon kevés, hogy a támadást és az azt követő káoszt részleteiben leírja. Ahhoz pedig végképp, hogy az elmúlt tizenöt évben összegyűlt, és a terrortámadás elméletét cáfoló bizonyítékokat itt felsorolja. Az események hatására a világ azonban gyökeresen változott meg és ha nem is mindig, de sokszor szolgál (a terrorizmus elleni harc jelszavát hordozó zászló alatt) USA érdekeket. Sem nem tisztem, sem nem jogom (ismeretem, tudásom) állást foglalni, bár szerintem sem 'zörög a haraszt'. Egyre kevésbé nem.
Egy azonban biztos: - ilyen bizonyítékok és a bizonyítással foglalkozó elemző, tudományos igényű írások, filmek, és azok független szerzői (politikai elemzők, védelmi-és, biztonságpolitikai szakértők, szakújságírók, tudományos szakértők, túlélő tűzoltók, mérnökök, tudósok) is egyre többen vannak. Ahogy az is biztos, hogy az Amerikai Egyesült Államok gazdaságát és poilitikai erejét mindenkor kiszolgáló mainstream média, a demokrácia és a sajtószabadság bölcsőjében -valamilyen furcsa okból- egységesen nem publikálja(!) ezeket bizonyítékokat, legfeljebb időnként azok cáfolatait és mélyen hallgat e tárgyban.
Ám úgy vélem, hogy idővel mindez majd kezelhetetlenné válik és (előbb, vagy utóbb) végül tájékoztatni kell az áldozatok hozzátartozóit, az afgán és más közel-keleti hadszíntereken 'a demokrácia nevében' meghalt katonák szüleit, feleségeit, GYERMEKEIT! Azonban, ha valóban egy a fentiekben általam felvázolt eseménysor volna az igazság, az valószínűleg ugyanolyan sokként érné a világot, mint a 9/11 maga, és kiszámíthatatlan következményekkel járna, hiszen békeidőben csak nagyon kevés ország 'áldozza be' több ezer polgárát a hatalomért!
Így a feladat adott: - mivel a türelem fogy és a valóság iránti igény egyre nagyobb, én azt hiszem eljött az ideje annak, hogy mindannyian alaposan felkészüljünk a 'másik igazság' minden kétséget kizáró feltárását követő cudar időre, mert egy ekkora 'csalás' kiderítése csak nagyon nagy szerencsével nem fogja háborúba sodorni az egész világot.
