Hello kedves olvasóm!

 Tudta, hogy elvesztette a humorérzékét? Nos nagyon úgy tűnik, hogy kezd kiveszni a humorérzék a magyarból. Mondjuk ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen  annyi (és most írok egy csomó -ás végződésű szócskát) fanyalgás, nyavajgás, kavarás és acsargás talán nincs is sehol  -és ezt most halál komolyan gondolom-, mint a magyar interneten. Kezdjük teljesen elveszteni a kapcsolatunkat. No nem a külvilággal, hiszen azt jelentheti akár az internet is, de a valódi világgal -mely vagy torz kép formájában jelenik meg, vagy már meg sem jelenik igazán- mindenképpen. Kicsit elemeztem ezt a helyzetet és néhány -nem tudományos alapú- következtetést levontam:

 Mikor kerekedett fel, hogy megnézzen egy naplementét? Mikor nevetett őszintén egy jót -függetlenül az aktuális helyzetétől- mondjuk a gyermeke csínytevésén, vagy egy vicces megnyilvánulásán? Mikor volt utoljára arra képes, hogy békés derűvel szemléljen bármit? Ugye nem mostanában? De ki tehet erről?

 Nyilván elsősorban mi magunk, hiszen hagyjuk, hogy a hétköznapok -és benne a gondjaink, melyekről rendszeresen azt hisszük, hogy általuk épp a világ omlott össze- kicsit 'elsodorjanak' bennünket. De a környezet is lehet felelős. Nem akarok és nem is tudok tudományos mélységű elemzést végezni e tárgyban de azt biztosan állítom, hogy a saját nyomorunkon (vagyis az épp 'nyomorként' megélt életünkön) túl a közvetlen és tágabb környezetünk egy része is komolyan felelőssé tehető az aktuálisan sós, humortalan állapotunkért. Azt hiszem nem kell messzire mennem, ha ki szeretnék ragadni néhány példát. Kettőnél nem is lesz több. Először hadd tegyek említést a közösségi oldalakról, nálunk talán a Facebook a legelterjedtebb.

 Nahát ha csakugyan szeretné, hogy valami már korán reggel a pokol legmélyebb kénköves bugyráig, de legalábbis egy komolyabb mennyiségű sarat is tartalmazó pocsolyába húzza le és/vagy felbosszantsa, akkor nem kell mást tennie, mint megnyitni a Facebookot és lefelé görgetni az oldalt, majd tenni ezt nagyjából öt másodpercig!

  Ennyi idő ugyanis bőségesen elég lesz arra, hogy beleakadjon a legelső: "...az élet szar, a pasik rohadékok, a csajok kurvák, a főnök köcsög, ilyen szar a hétfő reggel...." - jellegű megosztásokba. (Sokszor ennyi elég is, hogy a nap rosszul kezdődjön.) Pedig egy -már nagyjából- felnőtt embernek illik tudnia, hogy a pasik egy része valóban rohadék, a csajok közül néhányan csakugyan ordas nagy ribancok, a főnök (tisztelet a kivételnek) egy eredeti seggfej. Hétfő meg minden egyes héten van, így egy bizonyos kor után (általános iskola első osztály) igazából ez sem túl meglepő.

  Aztán van egy másik hangulati tényező. (Rengeteg van, én most kettőt 'vettem elő'.) Ez pedig nem más, mint a POLITIKA! Brit tudósok egy több mint tíz évig tartó kutatás során bebizonyították, hogy a politikával aktívan nem foglalkozó, a politikai híreket messzire elkerülő, a politikai pártok acsarkodását figyelmen kívül hagyó polgárok -a kísérletben szintén vizsgált aktívan politizáló kontrollcsoport tagjaihoz képest- lényegesen kisebb százalékban szenvednek depresszióban, gasztroenterológiai megbetegedésekben, súlyos szív-és érrendszeri elváltozásokban, valamint rákban, illetve az átlagéletkoruk is lényegesen magasabb. Vagyis, aki politizál korábban hal meg, mint aki nem.

  Ráadásul -szemben a közösségi oldalakkal, vagy úgy általában az internettel-, a politika elől nem lehet, vagy sokkal nehezebb 'felállni', mint egy számítógép elől, annyira része a mindennapjainknak. Az egyik, vagy a másik párt baromságai szinte beépülnek a tudatunkba, hiszen  az ötszázmillió televíziós csatorna még több hírműsora, a háttérműsorok, a kormány-, illetve pártmegrendelésre készült műsorok, reklámok, szórólapok, füzetek, könyvek, a blogok, az óriásplakátok a nap minden percében jelen vannak, és  az arcunkba nevetve ontják a hazugságaikat! (Ha otthon kinézek az ablakon ott is virít egy 'nagy kék'. Igaz, hol nem?)

  Most ugye az "Üzenjük Brüsszelnek....." - szlogen a divat, melynek keretén belül a kormány (aki nem tudta, hogy a kampányidőszakon kívül nem is szabad kampányolni),  a " Tudta?" - kérdés mögé népbutító, agymosó, tudathigító, a közgondolkodást teljesen átalakító, demagóg (már-már fasiszta) propaganda módszerekkel, a kérdésekbe kijelentéseket rejtve ömleszti a népre a tömény hazugságot.  A napokban is olvastam egy 'érdekes hírt', egy 'érdekes blogban': - arra már nem emlékszem, hogy a most felemlített blogbejegyzést ki jegyezte le, de tulajdonképpen a mai írásomnak nem is az a célja, hogy másokat szembesítsen a saját hülyeségével.

  Röviden a poszt arról szólt, hogy a MKKP (Magyar Kátfarkú Kutya Párt), amely megelégelte a kormány hazug demagógiáját, ellenkampányba kezd, abból a nagyon rövid idő alatt összegyűlt közel húszmillió forintból, melyet erre a célra gyűjtött.

  A blog szerzője bejegyzésében mindjárt fel is teszi a kérdést, hogy ezt a pénzt a Mkkp miért nem a kórházakra (stb...) költi. (Bár lehet, hogy valamelyik hozzászóló tette fel ezt a kérdést, igazából nem releváns, csak elhangzott.) A válasz egyszerű: - mert csak és kizárólag a gyűjtés céljaként megjelölt témában költheti el. Ezután ugyanez a szerző elküldi (a kurva anyjába) Szíriába a Kétfarkú Kutyákat, hogy ott nyalják az arabok seggét ne itt (Magyarországon), mert nem kellenek ide az arabok (Magyarországra), hogy azok a magyar 'élettérben', a magyar 'fajt' rongálják.

 Na most a baj csak az, hogy szerző -durván összemosva mindent mindennel- arról nem tesz említést a posztjában, hogy a Mkkp nem a brüsszeli döntés mellett, hanem a magyar kormány hazug retorikája, demagóg pártkampánya ellen kampányol, megpróbálva leterelni a népet a totális diktatúra felé vezető útról azzal, hogy gondolkodásra készteti az embereket az ellenkampányában feltett kérdésekkel. Mert az annyira manapság már nem divat. Mármint a gondolkodás. Ahogy a humor sem, mellyel a 'Kétfarkúkutyák' tálalják bármely ötletüket. Pedig mindez -bár maga a téma nagyon komoly- legfeljebb csak vicces. Annak aki egy kicsit is gondolkodik. (Merthogy van, hogy már kínunkban nevetünk.)

 Ezután persze a hozzászólásokból dől a szar a 'Kutyapártra', miközben a hozzászólók még azt sem vették észre, hogy a bejegyzés (fasiszta szarházi) szerzője posztjában ugyanúgy előszeretettel használta a 'faj', 'faji' és az 'élettér' szavakat, mint Adolf Hitler a Mein Kampfban, vagy 1933-tól bármely szónoklatában. Tényleg ez kell a hozzászólóknak? Egy fasiszta diktatúra? Nem hiszem. Inkább csak nem, vagy kevésbé gondolkodnak manapság az emberek. Ez viszont nagy baj.

 Az országgyűlés, a kormány politikusokból áll. A politikusok pedig (az elmúlt évtizedekben ezt sikerült bebizonyítania szinte mindnek gazdagon) pontosan úgy beszélnek -az nagyon megy nekik-, ahogy a saját, vagy a pillanatnyi pártérdek diktálja. A legtöbbször ilyenkor sem a választópolgár, sem az ország sorsa nem olyan fontos, mint saját -legyünk hozzájuk jók: politikai- érdekeik. Ennek érdekében olykor bizony hazudnak is a választóknak, és/vagy megpróbálják a véleményüket úgy befolyásolni, hogy az hatalom embereinek minden jelentősebb agymenését támogassa.

 Úgyhogy illene már nekünk, egyszerű embereknek innen továbblépni és nem elhinni mindent amit a számítógépeink monitorán, a televízióink képernyőjén, vagy kinyomtatva -például egy nagy kék óriásplakáton- látunk. Emlékszik még mai blogbejegyzésem közepén olvasott hírre, miszerint a brit tudósok politizáló és nem politizáló emberek egészségi állapotát mérték fel? Hazugság! Az utolsó szóig! Most találtam ki! Pedig - szerintem- van benne valami.......................