Hello Kedves Olvasóm!

A ma reggeli cikk szerint egy fiatal, tizenhét éves afgán menekült, egy németországi vonaton baltával és késsel támadt az utastársaira. Idézem: ".......menekültként, felnőtt kísérő nélkül érkezett Németországba az a 17 éves afgán, aki egy bajorországi vonat utasaira támadt - közölte a bajor belügyminiszter. Joachim Herrmann az ARD esti híradójában azt mondta, a fiú nevelőszülőknél volt. A fiatal baltával és késsel rontott az utasokra, három embert súlyosan, egyet könnyebben sebesített meg. A bajor tartományi belügyminiszter a sajtónak azt mondta, még vizsgálják, hogy a támadás iszlamista indíttatású volt-e, de a tettes állítólag kiabált valamit. A bajor belügyminisztérium szóvivőjének tájékoztatása szerint állítólag azt, hogy Allahu Akbar, vagyis Allah a leghatalmasabb. ....."

Eddig a cikk egy részlete. A srácot, -és ez is kiolvasható a teljes hírből- akiért (a jólétéért, az integrációjáért, beilleszkedésének megkönnyítéséért és még sorolhatnám) a német kormány a legnagyobb jóindulattal szinte mindent megtett, és aki a tette után elhagyta a vonatot, egy a közelben tartózkodó különleges rendőri egység vette üldözőbe, majd amikor velük is szembefordult, lelőtték. Súlyos és könnyű sérültek a vonaton, egy elpazarolt fiatal élet vége a peron közelében.

Amikor elolvastam ezt a megdöbbentő reggeli hírt, szinte elementáris erővel tört rám a gondolatok sokasága. De volt egy, ami az összesen felülkerekedett.  Méghozzá az, hogy ezt az egészet én most elképzeltem. Csak egy kicsit másképpen, mint ahogy valójában megtörtént. Például nem Németországban, hanem mondjuk a Budapest - Siófok vonalon:

A család akik nem engedhették meg maguknak, hogy autót használva jussanak el a Balatonhoz, vagy mert így volt kényelemesebb (esetleg a gyerekek miatt érdekesebb) vonatra szálltak, hogy a régen várt nyaralás helyszínére eljussanak. A felnőttek az utazás miatt kissé feszültek voltak, a három kicsi gyerek pedig, a vonat ablakára tapadva izgatott várakozással nézte, ahogy a fák elsuhannak a szerelvény mellett. Az egyik kicsit a vonat kerekeinek monoton, ütemes és halk kattogása lassan álomba ringatta. Ám ez az idill egyetlen pillanat alatt hullott szét, amikor a modern vonat egyik ülésről, a kocsi másik végében egy fiatal férfi ugrott fel és valami furcsa nyelven üvöltözve esett neki baltával az utasoknak. Ütött-vágott mindenkit, akit ér. Az utasok a döbbenettől és a félelemtől mozdulni sem mertek és a vesztük is ez lett, mert a fiatal férfi nem válogatott. Sem nőt, sem gyermeket, sem időst, sem testtájékot nem nézett, csak ordítva újra és újra lesújtott. A gyerekek egymáshoz bújva rémülten húzódtak az apjuk teste mögé. Anya döbbent arcot vág. Mint aki nem hiszi el azt, ami most történik. Vérzik a válla. És most már a feje is. Nagyon. ...............................................

Felháborító, aljas, mocskos támadás! És nem érdekel, hogy ki volt az elkövető, (egy gyerek) mert ez ettől még az! Olyan, amely feltüzeli a szélsőjobbot, amely életben tartja és táplálja a terrorizmus egyetlen valamire való fegyverét: - a félelmet! Olyan ami bárhol, bármikor megtörténhet! Ha nem számoljuk a szintén a napokban történt rendőr-gyilkosságokat, akkor pár nap alatt ez a harmadik! És, hogy miért helyeztem át a siófoki vonatra az eseményt? A válaszom egyszerű: - egyrészt azért, mert valóban bárhol, bármikor megtörténhet, másrészt pedig azért, mert mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy a hír olvastán csak felhúzzuk a vállunkat: - nem itt (hanem nagyon mesze), nem velünk (hanem másokkal, számunkra IDEGEN ezért szinte közömbös emberekkel) történt mindez. Velünk nem történhet meg, mi nem vagyunk veszélyben. De! Megtörténhet! És igen: - mi mindannyian ki vagyunk téve ennek a veszélynek!

Én nem tudom, hogy európai szinten, 'odafönt' mi kell még ahhoz, hogy megváltozzék a szemlélet? Fogalmam sincs, hogy mit is kellene tenni. Nem vizionálok stadionokba rögtönzött gyűjtőtáborokat, nem vizionálok katonai- és állig felfegyverzett rendőrjárőröket mindenhová. (Pedig ennek az eseménynek ez egyenes következménye lesz még nálunk is), nem gyártok összeesküvés-elméleteket, hogy kinek, kiknek áll érdekében fenntartani ezt a fajta félelmet. Pedig volna pár ötletem.

Nem kiáltok rohadtmocskosafgánmuszlimbablablát'. Bár történetesen most valóban egy bevándorló volt az elkövető, ám ez az egész ennyire azért nem egyszerű, hiszen -többek közt például- a radikalizálódás folyamatát kell megismerni és megérteni ahhoz, hogy tenni is tudjunk ellene. Egy biztos: - a válasz szükségessége egyre sürgetőbb! A baj pedig egyre nagyobb és nem ártana ha azok, akik a döntések meghozataláért felelősek, végre kihúznák a fejüket a homokból és felpörögnének, ha nem akarják Európát egy polgárháború küszöbén látni. Mert azt mi, magyarok sem úsznánk meg. És akkor már hiába húzogatnánk a vállunkat.