Hello kedves Olvasóm!

Egy megtörtén esetről szeretnék írni most neked. Mert vannak még csodák. Hiszem, hogy vannak. Szóval a víz az jó. A víz minden élet alapja, a víz nélkül nem sokáig maradnánk életben sem mi emberek, sem semmilyen élőlény ezen a bolygón. Kicsit áttételesen, de ezt a tételt igazolja az alábbi sztori is:

Még 2009-ben történt ez a nem mindennapi eset. A történet szinte már történelem, de a repüléstől rettegőknek ma is jó hír lehet, hogy nem minden esetben ér tragédiával véget egy olyan esemény, melyben egy repülésképtelen óriásrepülőgép (egy olyan típus, amely a mai napig szeli az eget) az egyik szereplő és az anyaföld a másik. De hadd jöjjön most már maga a sztori:

2009. január 15-én, látszólag esemény nélkül szállt fel az US. Airways 1549-es járata, helyi idő szerint 15:26-kor, a New York-i LaGuardia reptérről. A gépen százötven utas, valamint az öt fős személyzet tartózkodott, az úticél az észak-karolinai Charlotte volt.

Az Airbus A320-as gép kapitánya az akkor ötvenhét éves Chesley B. Sullenberger volt. 1980 óta dolgozott az US. Airwaysnél, vadászpilótaként megjárta Vietnamot, és nemcsak a repülőtársaság  pilótájaként (kapitányaként), de ugyanott kiképzőként is dolgozott, illetve saját céggel is rendelkezett, mely biztonsági tanácsadással is foglalkozott, amely -többek közt- vészhelyzetekre dolgozott ki komplett forgatókönyveket.

Az esetet később elemző FAA (Szövetségi Repülésügyi Hatóság) szerint a gép, a felszállás után -nagyjából három perc levegőben töltött idő után- madárrajjal és/vagy madárral ütközhetett, amitől a hajtómű leállt.

"Pár perccel a felszállás után egy hangos csattanást hallattunk, majd a gép megremegett egy kicsit" - mondta később az egyik utas a a CNN-nek, aki azt is elmondta, hogy az utastérben ezután füstszagot lehetett érezni, majd a repülőgép egész egyszerűen zuhanni kezdett.

"Amilyen szerencsés alkat vagyok, egy ehhez hasonló eset valószínűleg az első komolyabb repülésem alkalmával szinte biztosan velem is így történne" - gondolhatnák a repülésfóbiások és talán igazuk is lenne, ha a statisztikák szerint autó balesetekben nem nagyságrendekkel többen halnának meg mint repülőgép-katasztrófák során, ugyanis a jelenleg ismert összes adat szerint a repülőgép az egyik  legbiztonságosabb közlekedési eszköz.

A gépen tartózkodó másik utas, Jeff Kolodjay szerint -aki csupán golfozni indult Charlotte-ba- a gép kapitánya a csattanás után bejelentette, hogy az Airbus hamarosan lezuhan. A vallásos utasok imádkozni kezdtek.

A kapitány, amint észlelte a hibát, a LaGuardia felé akarta visszafordítani a gépet és erre az engedélyt is megkapta. New Jersey fölött döntött úgy - a toronnyal folytatott utolsó rádiós kapcsolat szerint -, hogy a New Yersey-ben lévő Teterboro repülőtérre irányítja a gépet, azonban az Airbus állapota már ezt sem tette lehetővé. Nem maradt hátra más, minthogy egy sima felületet  találjon a landoláshoz.

A kapitány minden tudását latba vetve, természetesen kézi irányítással a 280 km/h-s sebességgel repülő, hetvenhét tonnás gépet ellenszélbe (És a Hudson folyó felé) fordítva csökkentette a hatalmas monstrum sebességét, de csak annyira, hogy az úgynevezett 'átesés' (amikor a géptest függőlegesbe fordul és siklás helyett már valóban zuhanni kezd) ne következzék be.

Ezek után Sullenberger kapitány úgy tette le a folyó vizére a repülőt, mintha csak egy repülőtér kifutópályája fölött készülődne a leszálláshoz. A különbség csak annyi volt, hogy ebben az esetben a futóművek a géptestben maradtak. Szemtanúk szerint végül szép lassan, "laposan" szállt le a gép, "pont úgy, ahogy azt tanítják".

Az Airbus A320 nagyjából az ablakokig süllyedt a vízbe, majd a víz felületén lebegni kezdett, ám fennállt a veszélye (még jó), hogy teljesen elsüllyed. Megvan még az esemény dátuma? 2009. január 15. A külső levegőhőmérséklet akkor -6 Celsius fok volt, míg a rendkívül hideg vízé +6 fok. Ez nem az a helyzet amiben szívesen vennék részt, bár ami az eset túlélési statisztikáit illeti, inkább zuhanjak le így, mint bárhogy máshogy.

A New York-i Tűzoltóság és a Rendőrség hajókkal azonnal megkezdte a mentést. A százötven utas, valamint az öt fős legénység közül végül csupán  tizenöt embert kellett kórházba szállítani, és őket is 'csak' kihűlés miatt! A gépen egy csecsemő is utazott, akit édesanyjával együtt időben egy mentőhajóra menekítettek. Az Airbus A320 végül elsüllyedt,  teljesen elmerült a Hudson folyó jéghideg vizében.

A repülőgépet vezető, később -joggal- hősnek kikiáltott Sullenberger kapitány, a repülőgép fedélzetét csak azután hagyta el UTOLSÓKÉNT, amikor megbizonyosodott arról, hogy a gépet az össze utas és minden kollégája elhagyta már. Az eset külön érdekessége, hogy a kapitány, Chesley B. Sullenberger a mentés után az esetről mit sem sejtő feleségét felhívta, majd annyit mondott: - a csütörtöki járattal akadt egy kis közjáték.

Szóval a víz jó. A víz minden élet alapja, a víz nélkül nem sokáig maradnánk életben sem mi emberek, sem semmilyen élőlény ezen a bolygón. És ez különösen igaz az US. Airways 1549-es járatának utasaira.