Hello kedves Olvasóm!
Ma végleges döntést hoztam egy bizonyos kérdésben! Ma végleg elhatároztam -legyen bármilyen szélmalomharc jellegű is ez az ügy- nem vagyok hülye, tisztában vagyok vele, hogy nem lesz egyszerű, de ma kineveztem ezt a blogot az ügy zászlóshajójának és felveszem a kesztyűt (melyet naponta hajít az arcomba, az enyémbe és minden jóérzésű ember arcába ugyanakkor) a trollok seregével és egyben az álhíreket terjesztő oldalakkal is, ÉS EGYÁLTALÁN NEM ÉRDEKEL, HOGY MINDEZ KINEK FOG TETSZENI ÉS KINEK NEM!
Tudod, történnek dolgok. Olyan események, amelyek aztán hírként is megjelennek mind a mainstream-, mind pedig a közösségi médiában. Olyan események, melyek aztán vezető hírré válnak egycsapásra, melyekkel orrba-szájba lehet növelni a nézettséget, a kattintások számát, a lapeladást. Kétféle hír tolja legjobban az üzlet szekerét. Az egyik az álhír, a másik pedig a durva, erőszakos, véres eseményről tájékoztató hír. Mindkettőből bőven akad annyi, hogy jóllakassa a baromságra éhes, vagy éppen vérre szomjazó tartalomfogyasztót. Az pedig szinte már természetes, hogy a hír mint olyan kommentálható és mindegy, hogy az hol jelenik meg, miután ez a szép új digitális világ a hozzászólás lehetőségét megadja boldog-boldogtalannak. És ezzel van is egy kis baj.
Persze tudom, hogy nincs az a rendszer, amely képes kiszűrni a zsigeri ostobát, az írástudatlan szarjankót, a kivagyiságból firkálgató idiótát, az epében forgatott munkásőrözvegyet, vagy épp (és meggyőződésem, hogy ebből van a legtöbb) a fizetett trollt, aki rosszindulatú beszólásaival szimplán zavart kelt -dehát ez a dolga, ezért kap fizetést-. Két példán keresztül szeretném szemléltetni a problémát.
Az első, amikor valós eseményhez szól hozzá valaki úgy, hogy legszívesebben az anyja hátán basznám meg! Ilyen utoljára tegnap történt, amikor a halálos kimenetelű balesettel végződő autópályás igazoltatás okán hörgött a tízmillió baleseti helyszínelő országa, de ezzel nincs is gond, hadd 'szakértsenek'. Ám, amikor valaki azon örömködik, hogy egy fiatal élet kihunyt, csak mert az illető történetesen egy a rendőrség kötelékében dolgozó hölgy volt, az olyan undorító, oly arrogáns, oly megmagyarázhatatlan, hogy szavakba sem tudom önteni igazán. Nekik a következőképp üzentem tegnap a facebook oldalamon:
Ma a részvétnyilvánításokon túl rengeteg olyan negatív hozzászólást olvastam a mai halálos balesettel kapcsolatban, amelyek közül a legfinomabbra azt mondanám, hogy felesleges okoskodás és a legdurvábbakra pedig azt, hogy gyűlöletbeszéd! És ez utóbbi szavak gazdáinak teljes szívemből azt kívánom, hogy az legyen a legnagyobb és egyben az utolsó örömük ebben az életben, hogy azokat a szavakat leírhatták!
Őszinte részvétem a tegnap elhunyt fiatal rendőr családjának, és kívánok mielőbbi teljes felépülést a baleset sérültjeinek.
ENNYIT KELLETT VOLNA ÍRNOTOK TI ARC ÉS NÉV NÉLKÜL KOMMENTELŐ SENKIK! ENNYIT KELLETT VOLNA HOZZÁFŰZNÖTÖK TI ROHADÉK TROLLOK! ÉS EGYETLEN SZÓVAL SEM TÖBBET! ÉDES ISTENEM! HÁT HOL TART MÁR EZ A SZERENCSÉTLEN ORSZÁG!?
Igen, amit a fotón látsz az konkrétan az! Nem olyan, nem hasonló, hanem az. Az a karjelvény, az a névkitűző és rendfokozati jelzés, amit a fiatal rendőrnő az egyenruháján viselt! Amíg még élt. És láttad a híradásokban az úttestet elhagyó kamion sáros nyomvonalán hagyott, sérült, darabokra szakadt rendőrségi láthatósági mellényt?
El tudod képzelni mi történhetett azzal, aki azt a baleset során viselte? Én igen! És ezért mondom azt, hogy mindenki aki ennek tud örülni az nem más, mint egy lélektelen, aljas, mocskos, utolsó senkiházi szardarab! Egy fospocsolya az és nem ember! Nem hiszem, hogy mindehhez bármit hozzá kellene még fűznöm. Most még nem.
És mindjárt ott van a másik ilyen jelentős problémám. Az pedig az a jellemzően magyar szokás, hogy az újságolvasó és az internet népe hajlamos elhinni bármit, amit kinyomtatva a bulvárban, vagy -egy akármilyen likevadász- oldalon megjelenítve hírként lát. Eszik, isszák zabálják az efféle 'híreket' anélkül, hogy azoknak a valósághoz a leghalványabb közük lenne. Féligazságoktól, csúsztatásoktól, valamint nettó hazugságoktól hangos manapság a sajtó, különösen a bulvár és az internet! Ezért teszem itt is közzé a lenti fotót, mely a jövőben bárkinek könnyedén segít eldönteni egy-egy hír valóságtartamát.
S hogy e két ügy hogy függ össze? Egyszerű. A tegnapi balesetről, minimális információkból táplálkozó, mégis vélemény jellegű hírt közölt elsők közt a Blikk, amely cikkében tudni vélte a tutit, idézem: ".......A baleset úgy történt, hogy a rendőrnő fény-és hangjelzéssel haladt az autópályán, leállított egy piros Toyotát, hogy igazoltassa a sofőrt, azonban egy kamion beléjük rohant és elsodorta az autót és a rendőrnőt is. Információnk szerint egy szemtanú végignézte az egész balesetet. ......" A BALESET ÚGY TÖRTÉNT? Egy egész hegy rendőr, valamint szakértők és ügyészek lepik ilyenkor el a helyszínt és vizsgálódnak ameddig látnak, vagy még azután is, majd hosszas -hónapokig tartó- nyomozás következik, melynek a végén már talán meg lehet mondani, hogy a baleset hogy történt. Erre ez az újság meg leírja, hogy a baleset hogy történt? Édes jó istenem....................
Viszont ezzel az a baj, hogy az ezt az egyetlen mondatot elolvasó 'tízmilliószakértő' meg azonnal konspirálni kezd, elméleteket gyárt és ítéletet is hoz, még aznap délután. Nulla szakértelemmel, nulla információból, a Blikk cikkére támaszkodva megmondja hogyvót', ráadásul ítéletében nem átall egy halott embert bántani, olykor nagyon durván!
Ezért nem maradt más számomra, mint a nyilvánosság erejének felhasználásával ellentámadást indítani az ilyen semmitmondó cikkek, és a mások halála fölött örömködők ellen, méghozzá most azonnal. Ennek megfelelően a jövőben TROLLKIVÉGZÉS címmel a blogban új rovatot nyitok, hogy ott pellengérezzek ki bárkit, aki a fentiekhez hasonló módon nyilvánul meg egy rendőr, egy mentős, egy tűzoltó, egy katona, vagy egyéb rendvédelmi dolgozó halála kapcsán, vagy ilyen semmitmondó -mégis az embereket befolyásoló- cikket ír.