Miről is írok én itt össze-vissza?
2018. március 20. írta: thejaszaic

Miről is írok én itt össze-vissza?

Hello kedves Olvasóim!

 Egy újabb játékra invitállak benneteket azzal (nem véresen komoly itt ma semmi sem kérem, csak oda kell kicsit figyelni a részletekre), hogy az alant  található leírást elolvasva állj meg, azonosítsd fejben a szereplőket, majd olvasd el a poszt befejezését is. Hidd el, jó móka lesz! De kezdjünk is, vagyis mindjárt az elején felteszem nektek a címben szereplő kérdést:

Találjátok ki, hogy hogy miről is írok én itt össze-vissza?

Annyit azért segítek, hogy kicsit játszottam a szavakkal. Ebben az írásban vajon a jelenünkről van szó? Még az sem kizárt. Vagy egy sötét jövőt vizionálok magunknak én itten? Netán mindez már történelem? (A cikk végén azért majd a megoldást is közzéteszem, de előre szólok: - szürreálisabb, mint gondolnád.) Az alábbi blogbejegyzés legtöbb szava, fordulata ugyanis ugyanúgy szólhat Magyarország karizmatikus ám kellően hataloméhes jelenlegi vezetőjéről, mint valaki másról. Játszódhat ugyanúgy a múltban, mint a jelenben itt és most, netán mindaz, amit leírtam, még meg sem történt sőt az is, lehet, hogy nem is én írtam! Íme:

fidesz3.jpg

Az alvezérek rögtön egymás torkának ugrottak, de valami olyan kétbalkezes, kapkodó módon, hogy azon tényleg muszáj röhögni. Talán a nagy vezért szolgálva elszoktak már az önálló gondolkodástól? Lehet, de ez nem lehet a valóság sőt, ez tulajdonképpen egy abszurd komédia, mert ha te is odafigyelsz, akkor láthatod: - egyfolytában röpködnek a poénok.

Mégis, ahol a totális hatalom rátelepszik a mindennapokra, ott minden irracionálissá válik. Normális emberek idióta módjára viselkednek. Vagy mert azonosulnak a rendszerrel, vagy mert a csontig hatoló félelem megzavarja a józan eszük működését. 

Például olyat is láthattunk már, hogy az egyik, vagy másik prominens belekezd egy mondatba és mire befejezi, az ellenkezőjére változik a véleménye. Mondat közben vált álláspontot! A szereplők tulajdonképpen nem is hazudnak, hanem annyira elvesztek már az igazodási pontok, hogy bármi igaz lehet és annak az ellenkezője is. (Húúúúú! Ez tényleg kurvára így van!)

Valljuk be, a 'vezér', ahogy őt belső berkekben nevezik most is, tulajdonképpen egy diktátor. De a diktátorok mezőnyében jó képességűnek számít. Ritkán szokták emlegetni, de művelt és intelligens, mozgalmár korában hatásos újságcikkeket ír, vezérként kiemelkedő szónok. A hatalmi játszmákban pedig tökélyre fejlesztette a paranoiáját: - mindig résen van, hogy ki törhet ellene, és folyamatosan próbára teszi belső környezetének hűségét is.

A rendszer vezetői szinte az életükkel játszanak minden nap, de nincs miért sajnálni őket, hiszen maguk akartak a hatalom közelébe kerülni.

Tény, hogy nem lehetett egyszerű az a játszma sem amelyben -hosszú és kemény harcban- szerezte meg az egyeduralmat. Ezt követően már csak arra törekszik, hogy eltüntesse a régi, idealista kommunistákat, és beállítsa a sorba (maga mögé), vagy szintén eltüntesse az egykori forradalmár társait. Saját kádereivel tölti fel a pozíciókat, akik már egy fennálló hatalmi rendszernek akarnak a részei lenni, nem sok közük van az egykor meghirdetett ideákhoz. De ez nem elég. A 'vezér' a mai napig folyamatosan végzi az úgynevezett tisztogatást. Bárkit lejáratnak, a karaktereket úgy gyilkolják halomba, mint anno Sztálin a közvetlen munkatársait. Ha valaki rosszul teljesíti a vezér által rá osztott feladatot, azért kerül bajba, ha túl tehetségesnek, ezért veszélyesnek bizonyul, akkor azért. Hát igen, így megy ez kérem. Olyan ismerős nem?

Eddig a leírás kérem. No, ti kire gondoltok? Nektek melyik párt jut az eszetekbe? NER ez, vagy nem NER? Nem tudjátok? Dehogynem, szerintem meg tökéletesen tisztában vagytok vele. Arra kérlek hát benneteket (így azt is megállapíthatom, hogy nem huncutkodtatok és sikerült végigolvasni a posztot), hogy a cikk facebook-megosztása alá kommentben azért feltétlenül írjátok majd le a legelső gondolataitokat.

De nem szeretnék senki adósa maradni! Ezért a hőn áhított megoldást már szállítom is, ami nem más (és itt jön a szürreális csavar, szerintem ezt tuti nem gondoltátok volna) hogy a bejegyzésem magját egy ORIGO cikk adta! Szóval ti most annak a kormányközeli médiafelületnek egy (általam kissé más környezetbe helyezett) írását olvashattátok nálam, amely felületről manapság soha, senki nem feltételezné, hogy ilyen szavakat képes közvetíteni! Az eredeti cikk a "Sztálin halála: a félelem elhülyít" címen írt 'filmkritika', melyet az ORIGO Filmklub rovatában találhattok meg és innen is tiszteletemet küldöm a cikket jegyző Lajos Sándor újságírónak a bátorságáért. 

De, hogy legyen konklúzió is (merazkell'), hogy miért írtam le mindezt? Hát, hogy lássátok, mennyire tudnak teljesen mást jelenteni ugyanazok a szavak (kicsit kicsavarva, a hangsúlyokat kicsit áthelyezve) és valaki más szájába adva. Ugyanilyen csúsztatásokkal, féligazságokkal és -mondjuk ki- hazugságokkal hülyítik ma a népet! Téged, engem, mindenkit. Így írnak le embereket, így próbálnak félelmet kelteni, vagy gyűlöletet szítani ha épp az kell. És az igazi rombolás az, amikor mindez valakiben benne is marad! Milyen gáz már, hogy valakit ismeretlenül azért gyűlölsz, mert valakik azt mondták, hogy az egy szar ember nem?   Remélem ma tényleg segíthettem.

Ja! És kedves trollok. Akárhogy fogtok e cikk alatt erőlködni, mindez ettől még nem változik semmit sem! Csak attól, ha az emberek gondolkodnak és fenntartásokkal kezelik a híreket.

A bejegyzés trackback címe:

https://thejaszaic.blog.hu/api/trackback/id/tr4113754422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.