Hello kedves olvasóm!

Egy kedves barátom ma kiposztolta, hogy nem fotózhatott le egy budapesti középületet. A biztonsági őr szólt, hogy nem teheti és még csak elfogadható magyarázatot sem tudott adni. Innen az alábbi bejegyzés-ötlet:

Késő délután volt. Odakint, a kora ősz hamar sötétedő szürkületében csend honolt. Az a manapság nagyon ritka csend, amikor még az utcán elhaladók lépteinek zaja is csak ritkán hallik. Nem nagyon mernek az emberek sétálni manapság. Mert amikor meg nincs csend, akkor meg lövések zaja hallatszik.

Én az íróasztalomnál ülve, a dolgozószobám félhomályában elmélkedtem. Csendesen, magam elé nézve bámultam a közel egy hónapja elsötétedett monitort. Emlékszem, egyszer csak már nem volt internet. Nem is én, hanem a kisfiam vette észre, aki pont valamilyen játékot szerzett be a Play Áruházból, amikor a letöltés megszakadt. Rögtön szólt is nekem, én meg az asztali gépemen ellenőriztem a hálózatot. Így láttam, hogy a bejövő internet 'hiányzik'. Ezt kicsit furcsállottam is akkor, hiszen a televízió ugyanúgy féktelenül nyomta a förtelmes baromságait, mint máskor, az 'nem ment el'.

"No problemo..." - gondoltam akkor, és a mondat eredeti gazdájához hasonlatosan, egy valóságos Terminatorként csaptam le a kábelszolgáltatóm ügyfélszolgálatára.

Ők persze roppant készségesek voltak addig, amíg a személyi adataimat az előttük lévő számítógépbe be nem írták. Azután hamar megváltozott a nexus és szűkszavúan csak annyit mondtak, hogy a netet 'felsőbb utasításra' kapcsolták ki, ők (ott az ügyfélszolgálaton) nem tehetnek semmit. Jogorvoslatot a Belügyminisztérium adhat. Huhhh............ennyire össze van kötve már minden mindennel?

Na klassz. Kellett nekem otthonról 'ellenzékibloggerkedni'. Ja, nem mondtam?  A kikapcsolás napja 2018. május 02., délután három óra volt. A párt már megnyerte a választást és serényen ismét munkába fogott. Először a televíziók egy része némult el. Azután a rádióké. Nem sokkal később az elhallgattatott médiák dolgozóit gyűjtötték ösze. Főszerkesztőket, szerkesztőket, műsorvezetőket. Mondták: - "...megvédik őket. ..."

Mitől is? (Amikor ezek valakit, vagy valamint 'megvédenek', annak sohasincs jó vége. Ezt a nyugdíjpénztári befizetések eltűnése óta lehetett már tudni.) Úgy is hívták: - védőőrizet. Jöttek az ellenzéki politikusok, politológusok, elemzők, művészek, újságírók. Amikor már olyan sok embert szedtek össze, hogy nem tudták kezelni a helyzetet, hirtelen ötlettől vezérelve a Gyorskocsi utcából a felcsúti stadionba kezdték átszállítani  őket.

Akkor -bár már lehetett érezni- igazából még fogalmam sem volt arról, hogy amit teszek, az az én életemben bármikor majd 'törvénytelen' lesz. A gondolati-és szólásszabadságot mint alapjogot én egészen komolyan vettem és szót emeltem minden ellen, ami véleményem szerint ezt az országot hátrafelé húzta. Aztán kikapcsolták nálam a netet.

Először azt, utána a vizet (bár azt nem végleg, hanem össze-vissza) őrületbe kergetve ezzel az asszonyt, meg a gyerekeket. Volt, hogy fürdés közben 'fogyott el'. Most a villany volt soron. Kíváncsi vagyok, hogy ma még visszakapcsolják-e, vagy csak holnap reggel. Így megy ez lassan két hónapja. Úgy látszik az én 'bűnöm' nem volt olyan nagy, hogy a stadion vizes füvén ücsörögjek megbilincselve.

Most az íróasztalomnál ülve, a dolgozószobám félhomályában elmélkedem. Csendesen, magam elé nézve bámulom a közel egy hónapja elsötétült monitort és holnapi feladatunkon, az induláson gondolkodom. Semmi készülődést nem mutattunk. Semmi pakolás, csomagolás, mert a lépcsőházi bizalmi, vagy ki a tököm, (egy volt ügyész a harmadikról), minden lépésünket figyeli. Amúgy sincs semmink. Az autón kívül mindent eladtam. Még a lakást is. Mindent készpénzért. Euroért persze................

Egyszerűen csak beülünk reggel az autóba mint mindennap, amikor az óvodába indulunk és meg sem állunk az osztrák határig. Most kell elindulni, mert még nincsenek rendőri ellenőrző-áterszető pontok az autópálya-felhajtón, de állítólag a hónap végétől már lesznek.

Csak idő kérdése volt, hogy erre a döntésre jussunk. Még egyáltalán nem tudom magunkat elképzelni migránsként, de tegnapelőtt, amikor a belváros egyik házát rakétatalálat érte, majd este a médiák egymást túlszárnyalva, terrorista készülődést harsogva magyarázták a katonai találat okát, kicsit elgondolkodtam, mert az egyik legkedvesebb -kissé rendszerkritikus blogger és fotós- barátom lakott abban a házban.

Korábban legfeljebb az egzisztenciánk bánta volna a maradást, de most úgy tűnik, hogy az életbenmaradás a tét. A feladat adott.................