Akkor most elmondom, hogy hogy is van ez!
2016. augusztus 15. írta: thejaszaic

Akkor most elmondom, hogy hogy is van ez!

Először is. Fontos e bejegyzéshez tudni, hogy olyan, mint szabadság nem létezik. Ám itt most ne valami nagy és mély filozófiai összefüggést kezdj el keresni a sorok közt Kedves Olvasóm. Most egy akár 'érdekesnek' is mondható jelenségre szeretném felhívni a figyelmet. S hogy mi is lenne az? Hát az, hogy olyan, mint szabadság nem létezik. (Vehehehehehehe................... most már igazán befejezhetném a ködös magyarázkodást és rátérhetnék a lényegre igaz?) Jólvanna'! Akkor mondom is.

Nem vagyok egy irigy ember. Sokszor és sokaknál láttam már látványos gyarapodást. Ezeknek az embereknek egy részét ismerem is így tudom, hogy az a jólét, melyet esetükben megtapasztalhattam, hosszú és kemény munka, olykor nélkülözés, közben pedig innováció, kitartás, kreativitás eredménye, melyet ráadásul a vonatkozó normák messzemenő betartása mellett értek el. Nem vagyok irigy ember, sőt! Ilyenkor kifejezetten örülök az ő sikerüknek, hiszen az említettek a jó példák arra, hogy lám, lám a tehetség és sok munka valóban képes gyümölcsöt teremni.

szabadság gyarapodás gazgagodás pofátlanság

Ám Magyarországon létezik egy halom olyan vállalkozás, cég, akár vállalat (és az a baj, hogy sok, rendkívül sok ilyen van), így és ezért aztán munkahely is, ahol ez nem teljesen így történik. No de nem a gyarapodás résszel van itt sem baj. Gyarapodás az van 'gazdagon'. Nagyobb ház a házacskából, drágább, azután még annál is drágább autó. Utána jöhet a nyaraló a közelben, aztán Siófokon, aztán meg Splitben. De, ha már Split, akkor kell egy hajó is.

A baj csak az, hogy mindez nehezen kivitelezhető akkor, ha a vállalkozás nem elég nagy az extraprofithoz,  vagy nem olyan formában működik (még), ahol a kivétet már osztaléknak hívják. A könyveléssel kapcsolatos, ma már rendkívül on-line és még annál is szigorúbb szabályozás csak nagyon kevés lehetőséget hagyott az ügyeskedőnek. Ezért aztán itt bizony tudni kell az 'okosságot' (még a szótól is feláll a szőr rajtam).

Az 'okosság' (azért olyan nagyon sok ész nem kell hozzá) nem más, mint a dolgozók megrövidítése. Mi kellhet hozzá? Először is kellően nagyképűnek, korlátoltnak és pénzéhesnek kell ahhoz lenni, hogy a becsületben ledolgozott órák valahogy megrövidüljenek. Az első és legegyszerűbb módszer szerint a munkatárs bejelentése körül kell játszadozni. Én például a saját szememmel láttam olyan munkaszerződést, ahol az egyébként tíz-tizenkét órát felemésztő munkafolyamatot elvégzőt napi két (2!) órban jelentette be az őt alkalmazó! Miért is 'jó' ez? Egyszerű: - a hivatalosan kifizetett munkabérhez kapcsolódó járulékok a munkabér összegével arányosak, így már el is csíphetünk némi baksist. Úgy meg különösen, ha soha be sem jelentjük az illetőt. Na akkor van csak igazi kasza!

szabadság gyarapodás gazgagodás pofátlanság

Most mondhatnád, hogy az csak az államnak fáj, de ez így nem igaz, hiszen a (sokak esetében most még csak a nagyon távoli jövőben jelentkező, és ezért most -nem is annyira fontos-) nyugdíj alapját szintén a kifizetett bér képzi, úgyhogy nem, nem csak az államnak fontos, hanem neked is!

Aztán ott van a betegállomány, melynek az első tizenöt napját mindig a munkáltató fizeti (betegszabadság formájában, vagyis a pótlékokkal is számolt átlag napi bérrel). És hogy itt hogy lehet? Pfűűűűűű...... hát ennél nincs is egyszerűbb. Ugyanis az 'ügyes vállalkozó' ilyet egészen egyszerűen nem fizet. Annyira nem, hogy az átlag dolgozó még akkor sem mer elmenni betegszabadságra, ha valóban beteg! Ja! És pótlékokat sem. Meg cafeteriát sem (hisz az csak adható ugyebár).

Hogy ez hogy hat a mutatókra, a morálra, illetve a teljesítményre, meg effélékre az az 'ügyes vállakozót' viszont -akit fent asszem' már sikerült jól megrajzolni és abból nyilván kijött neked is, hogy amellett, hogy mindenhonnan lop, az embereivel is kellően jellemtelen és nem egy közgazdász alkat- viszont egyáltalán nem érdekli, egyszerűen csak a pofájába vágja az alkalmazottnak (ha az nagy ritkán mer szólni), hogy ".............Kirúglak a g@ecibe! Van helyetted száz!......" - és  a melós ugye inkább kussol.

Ugyanez a helyzet -és talán ez a legszebb- a szabadsággal is. Merthogy' ügyeskedőnk azt sem fizet! Azt már végképp nem! Minek is? Képzeld el a helyzetet: - a dolgozó (aki kifejezetten örül, hogy -ha akárhogy is- de legalább be van jelentve, és van TB-je), dolgozik éjjel-nappal, egész évben annak a gátlástalan szarházinak aki őt foglalkoztatja, és aki nem átall még olyan túlórákat is elrendelni, melyeket azok megkezdése előtt tizenöt perccel jelent be a melósnak. Közben ugyanez a munkavállaló -ha meg is betegszik- állásának megtartása okán VAGYIS PUSZTA FÉLELEMBŐL a betegállományt sem veszi igénybe, illetve nyilván szabadságra sem megy, (nem tud, nem mer), hogy havi egy alkalommal kifizetett nagyjából százezer forintját a következő hónapban is felvehesse.

Hol itt az okosság? Hát ott, hogy a 'menő vállalkozó', mielőtt kiugrana Splitbe az új hajót átvenni, meg lemosatni, előtte a ki nem vett szabadságokat azért bérszámfejteti és aláíratja a melósokkal. Minddel! Egytől, egyig! Jópézaz' kérem. Nem kevés jópéz'!

A bejegyzés trackback címe:

https://thejaszaic.blog.hu/api/trackback/id/tr5312154855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.