Hello kedves Olvasóm!

Van most itt nekem a tarsolyban egy finom kis reggeli történetem. Tőlem, nektek. Olyan kis nap-, vagy hétindító, vidám kis finomság, néhány picit vérhülye' emberről. Tessék:

Mint azt néhányan itt tudjátok, amikor nem írok (merthogy valamiből élni is kell), egy kellemes kis vidéki benzinkút ügyes-bajos dolgait intézem a hét öt napján. Persze ez így nem hangzik rosszul, ám ugyanakkor 'kutazok' is, vagyis a műszakomban én vagyok a benzinkutas is egyben. (Na ez már nem is olyan fényes igaz?)

Ma reggel (hát előfordul az ilyen ugye) egyszerre futott be két olyan ember, akikből az egy is több mint sok. Az első egy fiatal férfi volt, innen az ötvenen. Tankolt, majd a vásárlását bankkártyával szerette volna kiegyenlíteni. Nem gond, ma már -a legkisebb üzletben is- szinte alap ez a lehetőség. Kiállt a kútoszloptól (ami persze nem működik addig, míg a függőben lévő tankolás nincs kifizetve) és hozza is a kártyáját. A kártya nem kommunikált a rendszerekkel.

Miért is ne nálam, miért is ne korán reggel (amikor nálunk full dömping van és egyetlen egy ember, azaz én vagyok csak itt), miért is ne egy olyan vásárlónál, aki nagyon nehezen tűri a stresszt. A faszi persze -ahogy kell- kiborult, hogy mi az hogy nem, meg tök szar itt minden és egyebek. Közben befutott egy néni (a kút teljesen tele), hogy nem tudja elindítani a kutat, segítsek neki. Tájékoztatom, hogy függőben van az előző vásárlás, azért nem megy a kútoszlop. De ő csak néz rám. Hosszasan, bután és értetlenül, majd: 

Nem érti? - kérdezte - azt szeretném, ha segítene! - mondta felháborodottan.

Mondom neki, hogy azzal, hogy tájékoztatom, épp azt teszem és persze megyek is, amint tudok, de egyedül vagyok itten kérem. Erre a nő ránézett az üzletben tartózkodó egyik vásárlóra (egy fiatal hölgyre), majd így szólt:

- Akkor maga jöjjön és segítsen - mondta ellentmondást nem tűrően majd hozzátette, hogy neki hétre ide, meg oda kell érnie és most el fog késni. Hét óra tíz volt ekkor. Most a fiatal hölgyön volt a sor, hogy értetlenül nézzen valakire. (Hozzáteszem, ő joggal tette ezt, míg az idős asszony fent említett nézése inkább volt demens, mint szándékos.) Már majdnem megszólaltam, amikor a lány azt mondta, hogy szívesen segít, bár ő is 'csak' egy vásárló itt. Ezzel mindketten kimentek.

A faszi meg közben befutott egy másik kártyával. Mondom király, megoldódik ez is. Persze mindezt úgy kell elképzelni, hogy közben az összes többi kútoszlopokon is tankoltak a népek és ment a jövés-menés, míg az -álló kútoszlopos néni autója mögött- kezdett feltorlódni a sor. A csávó második kártyája sem reagált semmire sőt, elővarázsolt egy harmadikat is, de az is döglött volt. A pali teljesen kiakadt. A feje lila volt, szétb@szta az ideg és csak azért nem ordítozott, vagy verte szét a kávégépet, vagy esett nekem, mert az önuralmának a maradéka ezt valahogy megakadályozta. Aztán hozott bankjegyeket. Közben persze előadta, hogy biztos a terminál rossz, mert mindig ez történik vele. Érted? Vele! Meg mindig! (Velem valahogy sohasem. Sem a 'mi' kutunkon, sem sehol máshol.) Ki érti ezt?

Úgyhogy itt meg is dőlt a mutatvány, mert kb.: kettőszáz ügyfelem van egy délelőtt, és a vásárlók legalább ötven százaléka kártyával fizet úgy, hogy soha nincs semmi gond, a csávónak meg három kártyája sem akart működni. Akkor nem lehet, hogy ő tartja ezek rossz helyen, vagy valami ilyesmi? Amikor ezt el is meséltem neki (már csak azért is) már egy kurva szót sem szólt, csak lila arccal kiballagott, és leforgatta az összes gumit a verdáról, amikor úriember módjára végül kikocsizott tőlünk.

Na, így meg is nyílt a mammer lehetősége a tankolásra -szegény csajszi is ott várt, hogy segíthessen neki- be is verték mind a hat liter gázolajat a verdába (hét óra tizennyolc) bejött, fizetett, távozott. Utána meséli a lány, hogy amikor megvolt a tankolással, a mammer utasította (!), hogy tekerje vissza a tanksapkát a helyére. Én kérdem: 

- Erre te? - mire a lány- na ekkor hagytam ott a picsába.

A néni végig azt hitte, hogy az őt 'kiszolgáló' fiatal hölgy nálunk dolgozik (pedig sem az öltözéke, sem az elmondása nem utalt erre, de a mami ezt leszarta), mert amikor bejött, még gyorsan teliszájjal lebaszott, hogy hogy viselkedik az alkalmazottam(!). Aztán végig azt hitte, hogy reggel hétig ő bárhová odaér, legalább is ezt dünnyögte még kifelé menet is hét óra harminc körül, illetve legalább egy percig egy másik autóba akart beülni, amikor távozott.  És akkor ő vezet. Naponta. Zsír nem?

Naszóval'! E kedélyes kis reggel (hajnal) után vált szilárd meggyőződésemmé, hogy az emberek valamiért kifejezetten idegbetegek reggel, és ez nem annyira jó. Ahogy az is, hogy nekem ezt nem kell tűrnöm senkitől. És -legmélyebb tisztelettel a kivételeknek- az emberek pedig gyökerek! Hogy miért, azt nem tudom, csak igyekszem -minden egyes kibaszott reggel- valahogy tolerálni ezt. Van aki annak született, van, akit -akaratán kívül- a kora tett azzá és van, aki meg attól érzi jól magát, hogy ő egy gyökér. És még valami: - miért engednek még mindig mindenkit (de tényleg mindenkit) vezetni a háziorvosok? Remélem segíthettem.